Most mintha újra felderengene a felismerés a különadók, a hitelmennyiség és a növekedés között. Ez a kapcsolat azonban a valóságban bonyolultabb annál, hogy mint egy szabályozható csap esetében, csavarintással a növekedés feljebb vihető lenne. Ha a kormány tényleg belekezd az „adócsökkentésért hitelbőség” programjába, akkor tényleg gazdaságtörténeti jelentőségű változások elébe nézhetünk. Nem mintha nem láttunk volna hasonlót: a jelzáloghitelezés esetében szórták a pénzt, mindenkinek jutott 30millió. A gyászos következmények ismertek, a betétek kiürültek, az építőipar nem bírt az új keletű ciklussal, és a következő válságban összeomlott. A szakmai összefüggések félresöprése és egy mértékérzés nélküli intervencionalizmus már egy ideje gyilkolja a növekedés alapjait. A tervezett intézkedés mintha a szocialista tervgazdaság haldokló végét, a különféle ügyesnek vélt konstrukciók korszakát csempészné vissza. Itt az ideje előásni a múltból a többi elemet is. Kezdetnek javasolnám, hogy a gazdasági miniszter kapjon jutalmat, ha a gazdasági növekedés 2% felett lenne. További lépésként javasolható, hogy induljunk ki az elosztandó mennyiségből, s egy intézmény foglalkozzék azzal, hogy ehhez mekkora növekedés kell. Addig is érdemes vizsgálni, ki venné fel a bő hitelt, mi a vállalkozás bukásának kockázata.

Tömpe István közgazdász, Budapest

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.