Puskázni nem lehet úgy, hogy előveszünk egy régi állásfoglalást, Ctrl C, Ctrl V, és azt mondjuk, kész van – ezt Kósa Lajos mondta, aki nem feltétlenül a szellemes élceiről híresült el, ám mielőtt eltátanánk a szánk amiatt, hogy lám, vannak csodák, néha még a Fidesz ügyvezető alelnökéből is kiszakad egy-egy önkritikus mondat, inkább nyeljünk egy nagyot. 

A látszat ellenére ugyanis Kósa Lajos nem szállt mélyen magába Schmitt Pál államfővé választásának tanulságai miatt, sem azért, mert pártjuk legfőbb szövetségesének elnöke, a magát kereszténynek hirdető Semjén Zsolt bizonyíthatóan sűrű idézeteket emelt át más művéből, ám ezeket sajátjaként tüntette föl, tehát legföljebb huncut kis tolvaj, afféle szövegvadász. Nem, nincs megbánás, másról van itt szó.

Kósa Lajos valójában az alkotmánybírákat illette a Ctrl C, Ctrl V vádjával, hozzátéve, hogy a Fidesz nem akarja lehetővé tenni számukra a puskázás lehetőségét. Az ügyvezető alelnök ilyen kedélyesen indokolta azt a tervüket, amely szerint a jövőben az Alkotmánybíróság köteles lenne a korábbi alkotmány alapján hozott állásfoglalásait megvizsgálni és átgondolni, azokra nem hivatkozhatna automatikusan, mint eddig.

Kósa Lajos kijelentése oly mérvű szemérmetlenségről tanúskodik, hogy bízvást lehetne a szellemi pornográfia vádjával illetni, de az alpári tartalom rávilágít néhány alapvető dologra, s ezek még kevésbé kedélyesek. Közülük a legkevésbé lényeges az, hogy a Fidesz vezetői valójában ennyire lenéző pökhendiséggel gondolkodnak arról a testületről, amit épp most töltenek föl saját embereikkel, végeredményben a Ctrl C, Ctrl V szellemi mezőben írják le azt az Alkotmánybíróságot, amely valaha az ország legragyogóbb jogi elméit egyesítette.

Mindegy is, ezt rendezzék le saját odavezényelt embereikkel, akik ha szeretnek lábtörlők lenni, legyen az ő bajuk. Ennél sokkal lényegesebb az, hogy Orbán Viktorék egész egyszerűen nem nyugszanak: mintha az ország előtt álló legsúlyosabb feladatnak azt éreznék, hogy tönkretegyék az elmúlt húsz év legnagyszerűbb szellemi hagyatékát, s kiirtsák annak az alkotmányértelmezésnek az írmagját is, amit ma a „láthatatlan” jelzővel írunk le, meglehet, egyáltalán nem pontosan, de a lényeget kifejezően: ami ugyanis az akkori alkotmánybírósági állásfoglalásokban rejlik – anélkül, hogy megnyitnánk a volt-e túlhatalma a testületnek, vagy sem folyamatos vitáját –, minden jól körülírható tévedésük ellenére is elegáns, nagyvonalú, fölkészült és szellemdús. Világnézet árad belőle, amely a másik elfogadásán és megértésén alapul, alapja az emberi méltóság (ej, ej, Kósa Lajos!), ezáltal pedig otthonos és élhető. Ellentéte így mindannak, amit a Fidesz és hű társa, a Kereszténydemokrata Néppárt képvisel. Itt a vége: a kormány a rendszerváltás végső fölszámolására készül olyan közismert szellemóriásokkal, mint Balsai István, Salamon László és Szívós Mária. Ilyen lesz a végeredmény is: romok maradnak utánuk, mert nem értenek máshoz, csak a pusztításhoz.