Láthatóan ezzel kel, ezzel fekszik. Sosem gondoltuk volna, hogy a miniszterelnökből ekkora fiskális artista lesz. Ha fene fenét eszik, akkor is be akarja vésetni az uniós ellenőrzőjébe a sok intő mellé: ő az, aki kivezette Magyarországot a túlzottdeficit-eljárás alól.

Nem lehet állítani, hogy egyébként különösebben biciklizne a haldokló Európa és az impotens Brüsszel elismeréséért, de ezt azért nagyon be akarja söpörni.

Brüsszelben már egyenesen erkölcsi kérdésnek nevezte Magyarország számára az eljárás megszüntetését. Kétértelmű kijelentés ez, de az orbáni szövegkörnyezet segít a megfejtésben. Elsőre akár úgy is érthető, hogy mindez az ország erkölcsi kötelessége, ám valójában sokkal inkább arról van szó, hogy Orbán szerint nem lenne Brüsszeltől erkölcsös, ha fenntartaná az eljárást velünk szemben. A bizonyítványt ugyanis a miniszterelnök már kiállította a saját kormánya tevékenységéről. Úgy ítéli meg, Magyarország mindent megtett, minden feltételt teljesített, tehát ha Brüsszel ezután is akadékoskodik, akkor azt csak azért teheti, mert szórakozik a három százalék teljesítésének terhét nyögő magyarokkal.

Orbán láthatóan meg akarja fordítani ezt az eljárást, és ahelyett, hogy a saját tetteinek megítélésére várna, inkább ő akar ítélkezni a bírók fölött. Elérkezettnek látja az időt arra, hogy mérkőzés közben változtasson a játékszabályokon.

Most már Barroso is focihasonlatot használt, hogy mindenki megértse: még a legjobb játékos mellé is elkél a bíró. Pedig tudhatná: Orbán nem szeret olyan mérkőzésen pályára lépni, ahol nem ő írja a szabályokat. És nem ő írja át, ha az kell.