A jelek szerint most már nemhogy az ország kettéosztott, de magyar nyelvből is kettő van. Az egyiken az, hogy a kormány kielégítő válaszokat ad az Európa Tanács aggodalmaira és megváltoztatja az igazságüggyel és a médiaszabályozással kapcsolatos eddigi álláspontját, legalábbis engedményeket jelent. A másikon viszont Cser-Palkovics András fideszes képviselőt, a parlament sajtóbizottságának elnökét idézve úgy is értelmezhető: „Bebizonyosodott, hogy a médiatörvény körüli hisztériának semmilyen szakmai alapja nem volt”.

Hát persze. Ha eltekintünk attól, hogy az Alkotmánybíróság sok tekintetben alkotmányellenesnek találta, az Európai Bizottság követelésére alapvető pontokon megváltoztatták és most az Európa Tanács, illetve a velencei bizottság ajánlásait követve átírják. A képviselő azt is hozzátette, hogy Magyarország – nem a kormány, nem a jobboldal, hanem a komplett ország, benne nyilván egyéb hazaáruló, külföldön haknizó, feljelentgető ballib bagázs mellett például a Népszabadság meg a Klubrádió szerkesztősége is, ami úgy hülyeség, ahogy van – „bocsánatot vár a baloldaltól az általa okozott károkért”.

Egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy ez a mondat az eddigi, egyelőre az iskolákban is így tanított magyar nyelven azt jelenti, Magyarországnak bocsásson meg a baloldal a neki Magyarország által okozott károkért. Tényleg méltatlan lenne Cser-Palkovics András nyakába varrni, hogy parlamenti bizottsági elnökként egy pár mondatos közleményt is képtelen értelmesen megfogalmazni. Ő végül is csak politikus, nem feltétlenül a szavak embere. Segítünk neki, meg titkársága remélhetőleg nem minimálbéren tengődő tagjainak: voltaképpen bocsánatkérést akarhatott írni, azt várna szerinte Magyarország, a károkat pedig, alighanem úgy véli a képviselő, a baloldal okozta.

Most, hogy ezt tisztáztuk, leszögezhetjük, nincs igaza. Lapunk két éve, a médiatörvény életbelépése ellen tiltakozva szinte üres címlappal jelent meg, rajta azzal a mondattal: Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. Az Alkotmánybírósághoz intézett beadványunkat a testület ítéletével azóta visszaigazolta. Az események bizonyítják, hogy sajnos a címlappal is nekünk volt igazunk. A közszolgálati média a kormány igájában senyved, diktálják, miről mi a véleménye, az MTI „hivatalos” híreinek átvételére kényszerül. A kereskedelmi tévék és rádiók a politikai fenyegetés hatására gyakorlatilag kivonultak a független hírszolgáltatásból. A megmaradt néhány orgánumot, amelyik kötelességének érzi a kritikai szellem fenntartását, súlyos pénzügyi helyzetbe hozták.

Európa elment addig, ameddig jogi értelemben elmehetett: rászorította a magyar parlamentet a formai alapkövetelmények betartására. A többi, a tartalom, a sokszínű, demokratikus, a közösséget szolgáló sajtó megvédése, újraépítése és fenntartása már ránk, magyarokra vár. Bal- és jobboldaliakra, meg a középen lévőkre. Mert szabad sajtó (és független bíróság) nélkül, mint nap mint nap látjuk is, nincs sikeres ország.