Agyrém ez az egész úgy, ahogy van, de legalább arra jó, hogy ettől még a híveknél is beteljék a pohár. Mert erre már nem csak a mérsékelt fideszesek vakargatják a fejüket. Nem azért győztek, hogy körberöhögjék őket. Arról volt szó, hogy a fülkeforradalmat nyerték meg, nem a bohócforradalmat.

A Fekete György elleni – egyelőre eredménytelen – belső fellépés azt jelzi, hogy azért van, ami már ott is sok. Ez jó hír. A rossz az, hogy a Magyar Művészeti Akadémiával korántsem Fekete György a legnagyobb probléma.

Ő csak a marcipánfigura a torta tetején. Ha azonban levennék a tetejéről, attól még a torta nem lenne se szép, se finom. Sőt: a legnagyobb veszély éppen az, hogy ha nem ő lenne ennek az alaptörvényes kifizető ügynökségnek a vezetője, hanem egy széles(ebb) körben elfogadott művész, akkor úgy tűnhetne, a probléma meg is oldódott.

Arra az egyre ideális elnök Fekete György, hogy naponta szembesüljünk ennek a rendszernek a bornírtságával. Ő tudja annyira kellemetlenné tenni az akadémiai tagságot, hogy sokan ezt még jó pénzért sem hajlandók vállalni. Ha ő nincs, akkor csendben be lehetne simítani a zsebbe az apanázst. Hacsak Kerényit nem ültetik a helyébe.