Ha a kormányzati ígéreteknek hinni lehet, a termőföldügyben érintett döntéshozókra és hivatalokra dolgos esztendő vár. Nyárra állítólag elkészül a teljes körű használati nyilvántartás (regiszter), újra megnyitják a belföldi piaci forgalmat és bérletet alapvetően meghatározó törvényről a parlamenti vitát, üzemelni kezd az ágazatot kötelezően magába fogadó új kamara, és elkészül az az üzemszabályozás is, amely megmondja végre, mindezek milyen termelőegységekre vonatkoznak majd.

Mindezek a két és fél évvel ezelőtti kormányprogramban a legsürgetőbb teendők között szerepeltek – de jobb kissé megkésve lépni, mint soha. A mostani sietség már érthető. Kormányzati körökben nyilván sokan érzik, hogy a polgári birtokpolitika gyakorlata egyelőre az állami bérletek sajátos illatú történései kapcsán kerül a közvélemény elé, mindig hozzátéve persze, hogy „megvédjük a magyar birtokokat a külföldi spekulánsoktól”.

A viták vezéráldozatot is követeltek – az az államtitkár kényszerült miattuk távozni, akit korábban a miniszterelnök agrárügyi főideológusának, személyes tanácsadójának tartottak. Ángyán Józsefet a partvonalra száműzték (bár időnként be-bekiabál ezt-azt), de a programjában megfogalmazottak lényege az előterjesztésekben dolgozik tovább.

Ezek szerint egy termelési és földhasználati korlátok közé szorított agrárgazdaságra van szükség, amelyben a földből „kenyeret kovászoló” földművest illet mindenféle birtokpolitikai kedvezmény, az oligarchák, a nagyüzemek és gazdag vállalkozók latifundiumainak állítólagos uralmát pedig megtörik. A készülő üzemszabályozás meghatározza majd, milyen egység milyen határokon belül használhat területeket, s megtudhatjuk, mit jelent a gazdálkodásban az „egy érdekkörbe tartozás” – tehát például Budai államtitkár mostanában állami bérletekhez jutó unokatestvéri vonala annak számít-e?

A rendcsinálásnak valóban itt az ideje, még ha az alapcél megvalósíthatósága kétséges is. A korlátozások óhatatlanul nyomják majd a piaci árakat, a magyar föld értéke nemhogy nőne, de jó esetben stagnálni fog – akinek lenne rá pénze, nem vehet, akinek nincs, de dolgozna rajta, bérelni lesz kénytelen. Ennél nagyobb csábítást nem ismer az átkozott spekulációs tőke. Az állam kellően sok pénzzel irányíthatná ugyan az üzleteket. Vagyis nem most. A földalap idén négymilliárdból növelheti a birtokát, ez erős optimizmussal is 10-12 ezer hektárra elég, a teljes szántóterületünk meg ötmillió hektár.

Nem tegnap jöttek rá, hogy a mérhetetlen vagyonokat megtestesítő birtokok rendszerét vagy drákói törvényekkel (lásd: téeszesítés, államosítás), vagy kellően nagy anyagi erővel képes meghatározott irányba terelni egy állam. Az első feltétel teljesítésével próbálkozik ugyan a jogszabálycsomag, de azért akad benne kiskapu is bőven. Az irányított adásvételek, kedvezmények ügyében pedig a pénzügyi háttér legfeljebb az unokatestvérek igényeire lehet elég, trendváltásra aligha.