Kellett ez már nagyon. Szintén tudvalevő, hogy a parlament igen veszélyes üzem, s nemcsak azért, mert rendre mindenféle ellenzéki képviselők idegesítik felszólalásukkal a házelnököt, ráadásul az irónia hangján, amit a házelnök végképp nem ért. Nem véletlen, hogy az őrszabályzatban nemcsak az van benne, hogy miként kell a renitenskedők ellen sokkolót, netán vegyi anyagot bevetni, de apró részletességgel az is, hogy mi a teendő akkor, ha szó szerint fenevadak tévednek az ülésterembe.

„A mások személyét, vagyonát közvetlenül veszélyeztető megvadult állatra az országgyűlési őr akkor lőhet, ha a veszélyhelyzet elhárítására az adott körülmények között más lehetőség nincs”, mondja a szabályzat, azaz, ha az őrség kockacukorral nem tudja kicsalogatni a plenáris ülésről a bocsait védő anyamedvét, amely ráadásul el akarja venni Rogán Antal laptopját is, akkor, de csakis akkor az őrség lábon lőheti és előállíthatja.

Mármost ennek megfelelő az Országgyűlési Őrség öltözéke is, amire 170 millió forintot költöttek abból a célból, hogy a csapat ne csak szépnek és tekintélyesnek látszék, de legfőképp magyarnak. Ehhez képest Tóth László, uniformisgyűjtő és -szakértő a napokban épp e lap munkatársának, Czene Gábornak mondta el, hogy sikerült „a viseleti hagyományainkat felrúgó, operettek jelmezeit idéző, dilettáns egyenruhát” kreálni.

Nem vagyunk a Burda, hogy a részletekbe belemenjünk, legyen elég annyi, hogy a vállfődísztől kezdve az ívelt zsebfedeleken át a felső zsebek bordó paszpólozásáig borzalmas és giccses az öltözet, s a szándék ellenére sincs semmi köze a magyar hagyományokhoz, sőt kifejezetten a külföldi uniformisokra hasonlít.

Ráadásul Tóth László szerint a gallérok felső csücskei egymástól centikre elállnak, ami példátlan slendriánság, „a békebeli egyenruhaszabók ilyen munkát egyszerűen nem adtak ki a kezükből”, mondja, amihez mi legfeljebb annyit tehetnénk hozzá, hogy miért épp a szabószakma ne züllött volna le a sárga földig. Erről persze még nem feltétlen kell cikket írni. Hanem az már igen figyelemreméltó, hogy nem egyetlen személy szellemi produktumáról van szó, hanem ahogyan Fróna Imre alezredes, az Országgyűlési Őrség egyenruha-szakértője elárulta, „az új egyenruha sokak munkájának eredménye”. Ez azért fontos, mert elterjedt vélemények szerint ma Magyarországon minden kérdésben a nemzet spirituális vezetője dönt, nélküle megállna az élet.

Mint látható, ez nem egészen így van, a spirituális vezető által létrehozott rendszer kezd egyre önjáróbbá válni, sőt már egy szimpla egyenruha megtervezésénél is érvényesül a kollektív bölcsesség elve, amennyiben mindenki, aki épp arra jár, konstruktívan beleszól a paszományba, ide íveltebb szegélyt kér, oda még két zsebet a zubbonyra, s ha ideje van, tán önkezével paszpólozik is, Fróna alezredes pedig még büszke is rá, hogy tessék, ez ami produktumunk, mindenki beletette a magáét.

Hogy aztán mi sül ki ebből, azt most már naponta látjuk minden szinten. A közvélemény mindenesetre ennek megfelelő izgalommal várja, hogy ki lesz az első ellenzéki képviselő, akit Kövér doktor kivezettet az őrséggel; feltéve, ha addig a medve meg nem unja az egészet, és szét nem csap a teremben.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa