Beszédes az a kötélhúzás, amelynek során a kormány immár másodjára próbálja letolni az uniós illetékesek torkán a távközlési szektor extra adóztatását, s elsősorban nem a kormány elismerésre méltó kitartását illetően.

A helyzet sokkal rosszabb, elvégre azt látjuk, hogy a kormánynak nem jut jobb az eszébe – foltozandó a költségvetés lyukait –, mint hogy megadóztatja a növekedés motorjának számító húzóágazatot. Nem számít semmi, vissza akarják szedni a profitot. Nem lényeg, hogy az unió alapelveibe ütközik. Nem lényeg, hogy emiatt maradnak el a beruházások.

Kell a pénz, és kész.

2013-ra az EU teljes területén elérhetőnek kellene lennie a mobil-szélessávnak – szól az általunk is elfogadott uniós stratégia. Nálunk ez két ok miatt nem valósult meg: az egyik a válságadó volt, a másik pedig, hogy az állam inkább mobilszolgáltatót indít, s emiatt késlekedik az ehhez szükséges frekvenciák kiosztása. Az állami mobilcég mellesleg pont annyiba kerül, mint amennyit eddig beszedtek a távközlési válságadókból.

A távközlési infrastruktúra fejlesztése a tudásalapú társadalmakban ma már fontosabb a gazdasági növekedés szempontjából, mint az autópályák vagy a vasutak építése. Mondhatják, hogy messze vagyunk mi a tudásalapú társadalomtól, igazuk is van, ám ezzel a szemlélettel egyre csak távolodunk a kitűzött céltól. Mondhat bármit Orbán Viktor és Matolcsy György, a távközlési és telefonadók kapcsán mindennél tisztábban kirajzolódik, mit gondolnak ennek ez ágazatnak a jelentőségéről. Számukra ez az iparág csak profitgyár, nem pedig a fejlődés, a kreativitás záloga. Mit mondhatnánk?