Elhíresült az a két pedagógus, aki úgy gondolta, hogy a saját testével is védenie kell Hoffmann Rózsát és Balog Zoltánt, amikor valakik – micsoda felségsértés!!! – nyílt színen, előzetes engedély nélkül kérdezni merészelnének tőlük. 

A gyalázatos rendbontást a Hallgatói Hálózat diákjai követték el, és láttuk a zöld ruhás nőt, amint – ülve és jobbjával hevesen mutogatva! – magyarázza egy diáknak, hogy még semmit nem tett le az asztalra, nincs joga beszélni. A hölgy – akiről a gonosz világhálón nyomban kiderült, hogy kecskeméti iskola-igazgatónő – nem vette számításba, hogy a kamera ennyire veszélyes. Felnagyítja az arcra kiülő gyűlöletet, ráirányítja a figyelmet az erőszakos mozdulatokra. S kiemeli, ha szemrebbenés nélkül letegezve küldi el melegebb éghajlatra azokat – a diákokat, hallgatókat –, akik miatt ő létezhet és kedve szerint kiabálhat.

A kecskeméti pedagógus nógrádsápi kollégája, aki ráadásul polgármester is, minderre rátett egy lapáttal, amikor azzal küldte haza a kérdezni szerető „gyereket”, hogy csavarjon le az apjának két fülest azért, mert az nem nevelte meg a fiát. A polgármester úr a plenyós szövegért később bocsánatot kért, de hát a baki megtörtént, s a kicsiny jelenet igazolta, nem áll távol az iskolától – például Kecskeméten és Nógrádsápon –a tömény, hatalmi pozícióból eredeztethető verbális erőszak. Melynek áldozatai azok, akik életkoruknál fogva nem voltak eddig abban a helyzetben, hogy letegyenek valamit az asztalra. S ezzel méltóvá válhassanak arra, hogy Szalayné Mónus Ildikó igazgató asszony vagy Pintér Bertalan polgármester úr magasába emelkedjenek.

Te jó ég! Milyen asztalról és milyen nevelésről gajdolnak? Amikor a Pink Floyd 1980-ban elkészítette A fal (The Wall) című lemezt, azt hihettük – szerencsétlen ’68-asokként–, hogy egyszersmind leáldozik a feltétlen és tartalom nélküli tekintélynek, mely annyi időn át alapja tudott lenni a kemény és embertelen iskolának. Ebben a szisztémában a tekintély alapja nem a tudás és a megértés s főleg nem a párbeszéd volt, hanem a pozíció, amely automatikusan eldönti a verseny további menetét (lásd Orbán érveit a kétharmadról).

A korlátlan tekintély, ez az örökké rágó féreg tette tönkre életünket –We don’t need no education!, nincs szükségünk erre az oktatásra, üvöltötte a Pink Floyd. Most meg a diákokat, akik semmi mást nem akartak, csak választ kapni a kérdéseikre, letaposták a nyilvánosság előtt. Kik? Két váratlan helyzetre reagálni és viselkedni képtelen, magából kiforduló, indulattól fröcsögő tanár. Az esetből a sok tisztességes pedagógusra általánosítani hiba volna, de azt is látni kell, hogy a Fal újraépül. Már megint beálltak mögé azok, akiket zavar az önálló és kritikus gondolkodás, s akik szeretnek fölháborodni, ha valami eltér a megszokottól. Újra itt emelkedik előttünk a szervilizmus rendpárti Fala.

Rend lesz, ha beledöglötök is! – voltaképpen ezt üvöltötte a két tanár. Jó, hogy megörökítette a kamera – ilyen a Fal, amit újra és újra le kell dönteni.