Tessék tudomásul venni, hogy ez is egy szakma! – mondta szelíden a negyvenhez közelítő politikus, amikor baráti társaságban arról faggatták: dolgozott-e valaha? Persze, volt állásban is, igaz, nagyon hamar magasra került.

Aki jól képzett, nyelveket tud, magas párt- és kormánykörökben titkárkodik, rövid idő alatt komoly stallumokhoz juthat manapság. Nézegetem a képviselői életrajzokat, hát, alig-alig találni közöttük olyanokat, akik cégnél, vállalatnál dolgoztak volna.

A húsz évvel ezelőtti parlament teli volt jelentős munkatapasztalatokkal rendelkező képviselőkkel: orvosok, tanárok, egyetemi oktatók, színészek! Profi politikusok csak az MSZMP-frakcióban ültek, ők a profizmust az állampárti apparátusból hozták. Néhányan még itt vannak közöttünk. Nézzék meg az életrajzukat. Egyetemi KISZ-titkárság, utána KISZ-apparátus, majd pártapparátus, tanácsi vezető, minisztériumi funkció. 1990-ben a profi politikai pályát reprezentálta a Fidesz-gárda is. Egy-két év munkaviszonyuk lehetett, aztán jött a mozgalom, a képviselőség, amiből aztán nem is kellett távozniuk.

Az alkalmazotti létet, a munkahelyi hierarchiát, a szakma elsajátításának fokozatait nem járták be. Pár év tanulás, ösztöndíj után teljes fegyverzetben pattantak elő... Egyébként vannak klónjaik is bőségesen, találkozunk velük a médiában: háromszáz szót ismételgető, jól fésült egyedek, akikre a vezér döntése kerületeket, nagyvárosokat is rábízott. Feltehetően igen elégedettek magukkal, hiszen fegyelmezetten hajtják végre a párt és vezére utasításait.

Az utolsó rendszerváltó amatőrök az MDF-ből átigazolt öreg fideszesek között találhatók: ügyvéd, népművelő, néptanító. De azt hiszem, ők is rég elfelejtették életüknek ezt a korszakát. Gond persze, hogy aki mégis civil szakmából érkezne, amit szeret, az szenved, hogy oda már nem tud visszamenni. A semmibe zuhan, ha bukik. Van aztán példa arra is, hogy a civil létből érkező lelkesek olyan amatőrök, hogy őszintén és spontánul szétverik belülről ideálisan elgondolt szervezetüket.

Túl gyorsan alakult ki a megélhetési politikusok rétege. Párthoz tartozásuk sokszor esetleges, fogalmuk sincs eszmékről, az általuk képviselendő emberekről. Megtanulták, miként kövessenek fókuszcsoportokat, profik a PR-technikákban, politikai marketingben. A társadalmat, a rétegeket ezért instrumentálisan kezelik, ahogy a különböző értékek képviseletét is csakis abból a szempontból vizsgálják, hoz-e szavazatot, vagy nem. Hallomásból, ha ismerik az alkalmazotti vagy a vállalkozói létet. Valahol ott keringenek a celebek világának peremén.

A magyar gyakorlat rossz, mert a politikai osztály ezt a szakmát sem tanulta meg. Sem iskolában, sem a különböző szervezetekben, alapítványokban, nemzetközi területen. Miközben kellenek a szakmában jól képzett profi politikusok, mert folyamatosan tapasztaljuk a kárt, amelyet önjelölt vizionáriusok, avagy politikai sámánok okoznak a társadalomnak, a gazdaságnak.