Lábra menve
Rendben. Járassuk le egymást – fogadkozhattak anno a politikusok, különben nem volna több évtizedes teljesítményük ennyire sikeres. Sőt, miközben egymást minősítik, gyakran magukat is céltáblává teszik. Különösen akkor, amikor csak választ várnak tőlük, s ők e helyett heves és nemtelen személyeskedésbe fognak.
A módszer szavatossága azonban lassan talán lejár, s minél gyakrabban és reflexszerűbben használják, annál inkább visszaüt. Márpedig egyre sűrűbben és egyre gátlástalanabbul él vele a hatalom, amely úgy látszik, továbbra is teljes szívvel bízik egyrészt a megfélemlítés, másrészt a lejáratás eredményességében – ezért ott is előveszi, ahol eleddig kevésbé volt szokás.
Érdekes bemutatót tartottak például az addig szinte barátként elfogadott HÖOK-tisztségviselőkkel. Elsőnek a kormányszóvivő – papírjaiba tekintve – jegyezte meg mintegy mellékesen, hogy közülük sokan a kelleténél jóval hosszabb ideig koptatják az egyetemek padjait. Nem sokkal később a kamarai elnök tartotta fontosnak ezt hangsúlyozni, alaposan belezavarodva mondandójába, hogy ezután a kormányhoz közel álló napilap első oldalán táblázat (!) hozza vizuálisan közel a témát.
Nincs felmérés arról, hogy eszébe jutott-e bárkinek is: honnan ezek a bizalmasnak tekinthető, semmiképpen sem nyilvános adatok? Arról sincs információ: hányan vélték úgy, hogy bár hallottak már rosszat néhány HÖOK-emberről, de mi köze mindennek ahhoz, amiért most küzdenek? És ha ennyi van a rovásukon, miért nem őket, hanem a Hallgatói Hálózat fiataljait zárják ki a tárgyalásokból? Mert ők civilek? Mindenesetre a jól láthatóan lépésről lépésre megrendezett bemutatót a premier után nem sokkal le kellett venni a műsorról.
Nem nevezhető tisztességesnek az sem, ahogy az MVM volt vezérigazgatójának hatásos nyilatkozatára reagáltak (Sukoró az E.ON-hoz képest bábjáték), mely szerint a német multi földgázcégeiért 500 millió euróval többet készül fizetni az állam, mint amennyit érnek.
Mártha Imre annak idején a Fidesz-kormány jóvoltából került az MVM igazgatóságába, s korántsem volt ellenére az energetikai cégek reprivatizálása. A miniszterelnökséget vezető államtitkár mégis „lábra menve” felelt, mondván, a ciprusi offshore cégek vizsgálata kapcsán szívesen venné igénybe az MVM korábbi vezérigazgatójának szaktudását. Tekintettel arra, hogy – állítása szerint – az MVM-ben Mártha vezetésének idején a legnagyobb lopások, csalások és sikkasztások voltak, valamint jó néhány külföldi offshore cég megalapításába fogtak ott bele.
Reagálás helyett denunciálás, sem nem elegáns, sem nem pontos, hiszen nem Mártha vezérigazgatósága idejére datálhatók az államtitkár említette vádak. Csak hab a tortán, hogy valószínűleg nem volt véletlen a harcias nyilatkozat: Mártha Imre ugyanis közös megegyezéssel megvált vezérigazgatói tisztségétől, és lemondott igazgatósági tagságáról az Első Magyar Infrastruktúra Befektetési (Elmib) Zrt.-ben.
Megnyugodhat viszont a világpiac, mert pénteken a Simor András utódlásával kapcsolatos kérdésre konkrét válasz helyett a miniszterelnök csak annyit árult el: offshore-spekuláns még egyszer nem lesz MNB-elnök.
Na, erről van szó.
