A hatályos „alaptörvény” szerint „az emberi méltóság sérthetetlen”, illetve „minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz”. Hasonlóképpen fogalmazott a konszenzussal elfogadott demokratikus alkotmány is, amelynek elfogadása a politikai pártok bejegyzésének legfőbb tartalmi feltétele volt.

Olyan időszakban beszéltek és beszélnek ezek a nácik lépten-nyomon a bűnözés és azon belül cigányok által elkövetett gyilkosságok növekedéséről, sőt tömegessé válásáról, amikor a bűncselekmények száma nem növekedett, sőt az emberöléseké határozottan csökkent. És „az emberek” jelentős része elhitte ezeket a hazugságokat.

„A bűnügyi statisztikák szerint az emberölések és az erős felindulásban elkövetett, befejezett emberölések száma jelentősen csökkent az elmúlt húsz évben – idézi például tavaly áprilisban az Index hivatalos adatok alapján. – A legmagasabb szám az utóbbi 20 évben 1994-ben volt, akkor 313 ilyen bűncselekmény történt. A Legfőbb Ügyészség honlapján közzétett statisztika szerint a befejezett emberölések száma utoljára 2004-ben volt 200 felett, azóta mindig alacsonyabb: 2006-ban 174, 2007-ben 154, 2008-ban 147, 2009-ben 139, 2010-ben pedig 133 ilyen eset volt. Az elmúlt húsz évben ekkor volt a legalacsonyabb. Az ORFK az Index érdeklődésére közölte a frissebb adatokat is: 2011-ben 142 volt a befejezett emberölések száma, 2012 első negyedévében pedig 38 (tavaly ugyanebben az időszakban 30).”

Vagyis az igazság az, hogy évtizedeken keresztül radikálisan csökkent és más, például nyugat-európai országokhoz képest alacsony szinten stabilizálódott az emberölések száma (ámbár az Orbán-kormány hivatalba lépése és a Jobbik parlamentbe kerülése óta kissé újra növekedésnek indult). Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a befejezett emberölések 80 százalékának hátterében magánéleti konfliktusok – például családi konfliktusok, szerelemféltés – állnak, és az áldozatok általában családtagok vagy közeli ismerősök, akkor különösen szembetűnő az igyekezet: a Fideszben és a Jobbikban feszítő szélsőségesek egy-két tucatnyi – valóban felháborító – gyilkosságért igyekeznek felelőssé tenni 700 ezer magyarországi cigányt, ami akár társadalmi katasztrófához is vezethet.

Egyetlen percig sem szeretném elhallgatni, amit egy régebbi cikkemben (A cigánybűnözésről, Népszabadság, 2008. február 14.) is írtam: a szegénység, a szegregáció, a xenofóbia, a szolidaritási deficit, a presztízshiány következtében a romák alaposan túlreprezentáltak a bűnelkövetők között. Ez a túlreprezentáltság azonban nem az etnikai hovatartozásukból vagy a származásukból, hanem társadalmi helyzetükből és – egyebek mellett – az ellenük évtizedek óta folyó rasszista propagandából is származik. Ezért volna jó, ha a média tartózkodna a Bayer-féle uszító tartalmak közlésétől, az ügyészség pedig komolyan venné a náci párt betiltásának kezdeményezéséért viselt felelősségét (lásd ezzel kapcsolatos írásomat itt: Ne habozzon a Jobbik betiltásával, ügyész úr!, Népszabadság, 2009. április 28.).

A náci beszéd egyik feltűnő, az erőszakot közvetlenül megelőző jellemzője a kiirtani vágyott emberek dehumanizálása, állatnak, kártevőnek nevezése (ahogyan Marsovszky Magdolna is írja szép cikkében: Mi is az antiszemitizmus, Galamus, 2011. január 9.): „amelyben egy embert vagy egy embertípust féregként, kártevőként, élősködőként emlegetnek (ilyen például a „csótány-Gyurcsány” kifejezés, a kormány kártevőként való ábrázolása, vagy ha az Echo TV-ben rendszeresen kiirtandó patkányokkal egy gondolatmenetben hozzák szóba Kertész Imrét, Esterházy Pétert, Spiró Györgyöt vagy a már elhunyt Eörsi Istvánt)”.

Bayer Zsolt „állatoknak” nevezi, azaz szintén dehumanizálni igyekszik a cigányok „jelentős részét”, és kvázi népirtásra is felszólít: „Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!” Ez már a rasszista erőszakot közvetlenül megelőző állapot. És hogy a dehumanizáló náci beszéd nem idegen a Fidesz hivatalos irányvonalától sem, arra Kocsis Máténak, a párt kommunikációs igazgatójának a nyilatkozta a bizonyíték, aki „bolhacirkusznak” minősítette a demokratikus pártok és magánemberek tiltakozását a rasszista beszéddel szemben.

A szerző közíró

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.