Obama arra kérte orosz partnerét, hogy „adjanak neki kis teret, s majd a választások után több rugalmasságot tud tanúsítani”. Valóban, az amerikai elnököket második és egyben utolsó hivatali periódusukban nem korlátozzák későbbi választási megfontolások, és „magukat tudják adni”. Pontosabban elképzeléseik, terveik megvalósításának belpolitikailag egyetlen akadálya a törvényhozási erőviszonyok alakulása, s ez kihat a kül- és védelmi politikára is.

A választási kampány során Obama vajmi keveset árult el arról, hogy milyen politikát kíván folytatni a következő négy évben. Ehhez a kulcsot eddigi teljesítménye adja, amelynek egyik jellemzője, hogy nem követett el súlyos következményekkel járó hibát, s leginkább fontolva haladt. Ugyanakkor kész volt súlyos politikai árat fizetni a betegbiztosítási rendszer átalakításáért és akár újraválasztását is veszélyeztető nemzetbiztonsági döntéseket hozni, mint például a szomáliai kalózok és az Oszama bin Laden elleni akciók jóváhagyása.

Vitathatatlan tény, hogy az elnök sokat elért: intézkedéseivel megakadályozta a George W. Bush elnöksége alatt kezdődött gazdasági válság elmélyülését, ezek és sok más tényező hatására az amerikai gazdaság szerényen, de növekszik, jelentősen enyhítette az egészségügyi ellátás kiegyensúlyozatlanságát, véget vetett egy háborúnak, és a határán van annak, hogy egy másodikból is elfogadható feltételek mellett lépjen ki. Mindennek eredményeképpen az Amerikai Egyesült Államok tekintélye a Bush-éra óta rengeteget javult, és az elnököt megbízható, kiszámítható partnernek tartják.

De hogyan tovább? Az elnök újraválasztása óta tett nyilatkozatai és beiktatási beszéde előrevetíti, hogy a belpolitikai kérdésekre akar összpontosítani. Egyértelmű, hogy gazdasági döntéseinek célja a növekedés további serkentése és az elmúlt négy évben inkább nagyobbá lett társadalmi különbségek mérséklése. Az óév utolsó napjaiban „összekalapált” törvényhozási paktum azonban csak tűzoltás volt, nem jelentett végleges megoldást a növekvő adósságállomány és a költségvetési deficit csökkentésére.

A problémát továbbtolták februárra és márciusra, amikor már a frissen megválasztott képviselőház és a megújult szenátus előtt lesznek ugyanezek a kérdések. A demokrata párti elnök és a republikánusok egyaránt azt hangoztatják, hogy a választásokon felhatalmazást kaptak… Mire is? Obama elnök kommunikációja szerint az eddigi politika következetes folytatására. A republikánusok viszont úgy érvelnek, hogy mivel ők vannak többségben a kongresszus alsóházában, a választók többsége az ő programjukat támogatja.

Az elnök és pártja a közösség, illetve az állam felelősségét hangsúlyozza a társadalmi problémák megoldásában, míg a republikánusok az egyén szerepére helyezik a hangsúlyt. Az ellentét ideológiailag és tartalmában is kibékíthetetlennek tűnik. Ennek egyik legutóbbi megnyilvánulása a fegyverviselés korlátozására tett javaslat, amely a felnőtt lakosság 47%-át, közel százmillió állampolgárt érinthet. Európaiaknak a probléma érthetetlen, és az embert szélsőséges vélemények nyilvánítására késztetheti.

A korábbiakhoz képest ugyan csökkentek a bűnözési mutatók, de különösen a fegyverrel elkövetett bűncselekmények száma még mindig igen magas, s így logikus lépés lenne a fegyverhez, főként a soklövetű, nagy tűzerejű puskákhoz, karabélyokhoz való hozzájutás radikális korlátozása. Az elnök most erre vonatkozó intézkedési programot terjesztett a kongresszus elé. Az egyik legerősebb amerikai lobbi, a fegyvertulajdonosokat és gyártókat képviselő Nemzeti Lövészszövetség (NRA) azonban minden eddiginél agresszívebb és a jó ízlést semmibe vevő kampányt indított a tervezett intézkedések, sőt személyesen az elnök ellen. A fegyverviselés, pontosabban a vásárláshoz való jog mélyen gyökerezik az amerikai pszichében és az ország történelmi tradícióiban, s eddig minden valóban tartalmi korlátozás kudarcot vallott.

Az elnök tervét a republikánusok alkotmánysértőnek és az amerikai értékeket veszélyeztetőnek akarják bemutatni, s nem egy demokrata is habozik, hogy e kérdésben támogassa-e Obamát. A csata a külvilág számára szinte érthetetlenül, rendkívüli módon ki fog éleződni, és jó ideig uralni fogja az amerikai belpolitikát. Az ellenérdekeltek fülsiketítő lármája közepette egye lőre háttérbe szorulhatnak olyan fontos kérdések, mint a bevándorlási politika reformja és a pénzügyi intézmények szabályozása. A külvilágot természetesen leginkább az amerikai külpolitika érinti és érdekli. Ennek egyik legjobb barométere az elnöki kinevezések sorozata.

John Kerry demokrata szenátornak a külügyi és Chuck Hagel volt republikánus szenátornak a védelmi posztra jelölése az eddigi pragmatikus irányvonal folytatására enged következtetni. A védelem területén elkerülhetetlen lesz a további költségvetési csökkentés, egész fegyverrendszereknek a hadiipart érzékenyen érintő törlése. Továbbra is prioritás marad a szélsőséges és radikális iszlám fegyveres csoportok elleni harc, ennek megfelelően a robotrepülőgépek bevetése és a felderítés minden területének fejlesztése.

Irak és Afganisztán terhe és az ott szerzett, még alig feldolgozott tapasztalatok fogják dominálni a következő négy év katonapolitikáját, és az elnök csak kényszerhelyzetben, s ma még szinte nem prognosztizálható esetekben fog erő alkalmazásához folyamodni. Ugyanakkor fokozott figyelem irányul majd Ázsiára, ahol flottademonstrációkkal számolhatunk. Ezek látványosak lesznek, de nem járnak konfliktusveszéllyel, mivel Észak-Korea kivételével nincsenek a térségben kiszámíthatatlan hatalmak.

A következő négy év során az eddig megismert obamai pragmatizmus marad a jellemző. Nem várhatók átfogó kezdeményezések, és az eddigi kihívásokat is az eddig megismert, hagyományos módon fogja kezelni. Ez a felfogás segíteni fog abban, hogy az Egyesült Államok kölcsönös előnyökön nyugvó szövetségeket építsen ki. A különböző külpolitikai műhelyekben és a médiában továbbra is többen fognak majd határozottabb fellépést sürgetni a szokásos térségekben és témákban, de ezek kezelése az amerikai kormány számára alapjában kommunikációs kérdés marad.

„Obama elnök külpolitikájára az a felismerés lesz jellemző, hogy a grandiózus lépések kockázata messze meghaladja a feltételezett és elérhető eredményt, s egy újonnan kialakult szituációban olyan erők kerülhetnek helyzetbe, amelyek az Egyesült Államok és szövetségesei számára nehezen kezelhető problémákat jelenthetnek” – állapította meg az egyik, mindig reálpolitikát hirdető amerikai külpolitikai intézet. A jelenleg belátható tendenciák alapján az Egyesült Államok számára három kiemelt kérdés lesz: Kína szerepének és súlyának változása, a bármelyik pillanatban robbanással fenyegető közel-keleti helyzet és az EU evolúciója.

Nem zárható ki, hogy időnként – nem utolsósorban belpolitikai okokból – a kínai–amerikai viszony kiéleződik majd, de ez kezelhető határok között marad, többek között a két kormány józansága miatt. Az elnök kezdeményezései a Közel-Keleten sorra kudarcot vallottak, s egyelőre tartózkodni fog attól, hogy újakra vállalkozzon. Várhatóan Irán kérdését is inkább agresszív diplomáciai eszközökkel fogja kezelni, az erő alkalmazása csak végső szükségben alkalmazandó tartalék marad. Szíria még jó ideig megoldatlan válsággóc lesz, s az USA erőfeszítései arra fognak irányulni, hogy ne kerüljön sor vegyi fegyverek bevetésére, illetve a ma egyre nagyobb befolyásra szert tevő radikális iszlám erők ne kerüljenek túlsúlyba.

Európában az USA elemi érdeke, hogy az EU együtt maradjon, és a tagországokat se szakítsa szét dezintegrációs folyamat. A magyar–amerikai kétoldalú kapcsolatokban a következő másfél évben aligha várható jelentős változás. Kivülálló számára úgy tűnik, hogy az amerikai kormány tartózkodással és fenntartással figyeli a Magyarországon kialakult helyzetet, de a médiatörvénnyel, az igazságszolgáltatással és néhány más kérdéssel kapcsolatos kritikájának nem fog az eddigieknél nagyobb hangot adni. A kapcsolatokat érezhetően az fogja befolyásolni, hogy Budapest mennyire tud, akar és képes NATO- és EU-partner lenni.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.