Megyesi Gusztáv: Egyenes beszéd

Hoffmann Rózsa nem tanul semmit. Az Index helyszíni tudósítója szerint az oktatási államtitkár a Hungexpón tartott előadást kormányhű pedagógusoknak a köznevelési rendszer átalakításának átütő sikereiről, amikor néhány diák kérdezni akart tőle. Az államtitkár asszony azt mondta, majd az előadása végén lehet kérdezni, az előadása végén azonban gyorsan visszaült a helyére, a felháborodott diákokat pedig az egyik szervező nyugtatgatta, hogy majd a sajtótájékoztatón föltehetik kérdéseiket.

Azon viszont csak egyet kérdezhettek, mondván, sajtótájékoztatón egy kérdés dukál mindenkinek. Holott ha Hoffmann Rózsa csak kicsit is figyel, észre kellett volna vennie, hogy a környezetében szinte egyik napról a másikra látványosan egyszerűbb és lényegre törőbb lett a kommunikáció. Azért lesz egyfordulós a választás, tudatta például Kósa Lajos pártalelnök a híveivel egy törökbálinti évértékelőn, hogy az ellenzék ne nyerhessen. Beszélt valaki ennyire egyszerűen és őszintén az elmúlt húszvalahány év alatt? Nem beszélt.

„A magyar lakosságnak legalább a harmada soha nem fog beilleszkedni a társadalomba”, mondta a kormányfő egyik hű közgazdásza, „ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén”, folytatta, majd még azt is hozzátette, hogy „ugyanígy nem érdemes foglalkozni a felső tíz százalékkal sem, mert velük úgysem bírunk, nem fizetnek adót, elmennek offshore-ba”. Mi tagadás, törvényenfelüliséget sem deklaráltak még ennyire tömören és kendőzetlenül ebben az országban.

„Depressziós, összeesett ember nem kell ebbe a közösségbe” – jelentette be szintén egy fontos ember, a Máltai Szeretetszolgálat regionális vezetője Ócsán, a devizahitelesek megsegítésére épülő telep leendő lakóiról, szintén rámutatva a lényegre, hiszen a telep köztudottan az életvidám, a mentális egészségtől kicsattanó, nincstelenné vált családoknak épül, akik a karib-tengeri útjukat cserélik fel kikapcsolódásként egy sokkal izgalmasabb túlélőkalandra.

Aki hozzászokott az eddigi közbeszédhez, csak ámul, hogy hol vannak már a korábbi kenetteljes és rém unalmas mellébeszélések, a „meg fogjuk vizsgálni a kérdést”-féle toposzok; az a Lázár János-i alapvetés, miszerint „akinek nincs semmije, az annyit is ér”, immáron kiteljesedett: minimum hárommillió magyar, mind senkik vagytok, s azok is maradtok, depressziós, idegrángásos barmok, a mi telepünkre ugyan be nem költöztök, hogy aztán az új világ lényegét, értelmét és célját már ne is említsük.

Erre fel Hoffmann Rózsa elbújik a diákok elől. Holott ha azt mondja nekik, hogy tessék, kérdezzenek, akár hatot, sőt hetet is, majd minden kérdésre mismásol és a fejét vakarja, valamint az ország helyzetére hivatkozik, akkor legfeljebb a diákság súlytalan, komolytalan figurának tartja (így is lehülyézték), de senki nem mondja rá, hogy gyáva és jellemtelen, aki képes húsz percen belül megszegni az ígéretét.

Remény persze van. A sajtótájékoztatón a diákok annyit azért megkérdezhettek, hogy "mikor lesz végre átlátható a közoktatási rendszer, mikor tudják meg a tanárok, hogy milyen könyvekből kell tanítaniuk, és honnan lesznek eszközeik". Mire Hoffmann azt mondta: nincs tudomása olyan iskoláról, amelyben fennakadás lenne a tanításban.

Ez már beszéd. Ez már van annyira arcátlan, cinikus és kihívó, hogy ebből még minden kifejlődhet. Akár még az is, hogy a diákok képébe vágja: barmok, úgyis át fogunk verni benneteket, de minimum összeugrasztani – s akkor legalább már oktatásügyben is tisztán lát az ország.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

II. Nemzeti Köznevelési Konferencián Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa
II. Nemzeti Köznevelési Konferencián Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.