A jelek szerint a vidékfejlesztési tárca egyértelmű információkkal rendelkezik arról, mennyibe fog kerülni jövő ilyenkor a kenyér. Vagy azt legalább biztosan tudják a Kossuth téri főhivatalban, hogy nem lesz az sokkal drágább, mint ma. A minisztérium tegnapi közleménye ugyanis leszögezi: „Felelőtlenek azok a híresztelések, amelyek minden eddiginél brutálisabb élelmiszerár-emelkedést jósolnak Magyarországon.” 

Az indoklásban a tárca a folyamatos drágulást közvetve elismeri ugyan, de hangsúlyozza, hogy az átlagos árnövekedés üteme mérséklődik. „E tendenciában nem várunk változást a következő év első hónapjaiban” – írják, ami nem túlságosan kockázatos megállapítás, mivel az árak általában az első termésbecslések nyomán szoktak erre vagy arra elmozdulni. Csakhogy a miniszteriális előrejelzés lényegét tekintve hosszabb távra szól – a hivatalos álláspont tehát sem ismétlődő aszállyal, sem esetleges belvízelöntéssel, sem az érzékeny kultúrákat az elmúlt években rendre megtizedelő viharokkal nem számol. Itt brutális drágulás nem lesz, és kész.

Viccelődhetnénk azzal, hogy akkor a hét végi meccsek eredményeit is legyenek szívesek előre közölni (jelentős tippmixelő néprétegek hangulata javulna ettől), de felesleges: az élelmiszerárakat alapvetően nem egy miniszteriális állásfoglalás határozza meg a jövőben sem, hanem a kínálat és a kereslet könyörtelen egyszeregye. Ha bőséggel terem a föld, az áru lehet olcsóbb, ha nem, drágulás lesz, és kész. Ebben a folyamatban még hangsúlyos szerepet játszhat a folyamatosan növekvő globális élelmiszerigény is – az ennivaló egyre erősebb stratégiai szerepet játszik mind üzleti, mind világpolitikai szempontból. Kinek most vagyon, annak nagyon – foglalta össze a helyzetet a minap az egyik legelismertebb hazai agrárvállalkozó.

Lapunkban a minap nehezen cáfolható információkkal szolgáltunk arról, milyen mindennapos tételeket jelent az a drágulás, amelynek növekedési üteme a tárca álláspontja szerint csökken. Az, hogy a krumpli ára néhány hét alatt óriásit ugrott, nyilván nem számít brutális emelkedésnek a hivatalos kánon szerint, ahogy a legérzékenyebb árucikknek számító kenyér négy hónap alatti 10 százalékos áremelkedése is átcsúszik még a miniszteriális érzékenységküszöb alatt. De ez tulajdonképpen mindegy is: egy közvetlenül piaci szerepet nem játszó hivatalnak igazából nem is lenne dolga, hogy az árakkal babrálgasson, azok tendenciáját jósolgassa.

Ha a főhivatal valóban komolyan venné a dolgát, akkor nem a napi üzletek közvetlen befolyásolásával próbálna beavatkozni az árviszonyokba (mint tette például a minimális dinnyeár megállapításakor – ami egyébként árfelhajtással volt egyenértékű), hanem a valóban állami feladatnak számító közvetett szabályozás eszközeivel. Amennyiben agrárminiszterünk (Fazekas Sándornak hívják, ha valaki nem emlékezne rá) valóban aggódna az élelmiszerárak miatt, akkor naponta ötször verné Matolcsy nemzetgazdasági miniszter asztalát, hogy az alapvető áruk forgalmi adóját márpedig azonnal és nagymértékben csökkentse. A 27 százalékos áfa egyszerre nyomorít termelőt és fogyasztót, a kereskedelmet pedig egyenesen löki a feketegazdaság felé.

Ehelyett születik egy ilyen közlemény. Aztán vagy esik majd az aranyat érő májusi eső, vagy nem.