A végén tényleg egyedül maradunk abban a nyugati világban, amely a második világháború után a nemzetiszocializmus tagadásának, a liberális polgári demokrácia vállalásának az alapjára épült fel. Egyedül maradhatunk, ha még egy tragikus évfordulón sem vagyunk képesek legalább annyit kimondani: gyalázatos bűn volt a háború léptékéhez mérve epizódszerepet játszó 2. magyar hadsereg doni kivezénylése. 

Mai szerecsenmosdatásukkal az arra hivatottak vagy kiszolgálói a Horthy árnyékában izmosodó új tekintélyelvű államnak, vagy félnek tőle.

A honvédelmi miniszter – alighanem a hadtörténészek szakmai etikáját követve – legalább arra jut: „a Magyar Királyi Honvédséget arra tervezték, hogy egy regionális konfliktus esetén a siker reményében tudjon szembeszállni közel hasonló erejű ellenfeleivel, de nem arra, hogy két világhatalom konfliktusában a kor legmodernebb fegyverei ellen vegye fel a küzdelmet, rendkívül szélsőséges időjárási viszonyok között. A feladatot, amelyet a magyar királyi 2. hadseregre bíztak, nem lehetett megoldani a rendelkezésre álló erőkkel és eszközökkel”.

Ezek után, mit gondoljunk erről: „Nem lehet felelőtlen tettként értékelni a 2. magyar hadsereg Don-kanyarba küldését, hiszen a trianoni békediktátum korrekciója csak német és olasz segítséggel jöhetett létre, ezért a magyar politikai vezetés nem tehette meg, hogy ne vegyen részt a németek oldalán a Szovjetunió elleni harcban”. Ezt mondja egy komoly történész a doni szovjet áttörés 70. évfordulója alkalmából rendezett konferencián. Világos: mentsük Horthyt azzal az igazságtalansággal, amit ebben az örök mártírtudatú és öntudatú nemzetben mindenki ért és mindenki megért. Mentegessük Trianon, a Nyugat előzmények nélküli eredendő történelmi ősbűnével, aminek következményei kényszeres predesztinációval határozták meg a Horthy-rezsim külpolitikai mozgásterét, amellyel élve voltaképpen csak „korrigálni” akarták Trianont. Ez a kényszer, és nem a két világháború közötti jobboldali rendszer kezdettől legmélyebb lényege, a vak revizionizmus Nagy-Magyarország-álma tette lehetetlenné, hogy Horthy előbb – a Don-kanyar előtt – vagy utóbb – a Don-kanyar után – sikerrel „korrigálja” náci elkötelezettségét. Hogy mi történt közben? A visszaemlékezésekből tudjuk, hogy mind a politikai elit, mind a vezérkar tisztában volt azzal, hogy a pusztulásba, olyan helyre vezényli a hadsereget, ahol semmi keresnivalója nincs. Mint ahogyan azt is tudták, hogy a 2. magyar hadsereg tisztjeivel, bakáival, munkaszolgálatosaival valójában a revizionista álmok árát fizettetik meg.

Keserű gyomok nőnek Angliában – figyelmeztették a sziget megszállását fontolgató Napóleont. Keserű gyomok nőnek abban a jövőben, amely megszállja a múltját. Tényleg ideje, hogy a köztudat valódi képet kapjon nemcsak arról, mi történt a Don-kanyarban 1943-ban, hanem arról is, mi miért és hogyan történt. Azt sem ártana tudni, miért kell szeplőtelen történelmünkkel mégis magunkra maradnunk a mai világban.