A híres edzőnek annak idején a faji törvények miatt kellett elmenekülnie Itáliából. Miután a Bolognát két bajnoki címig vezette – előtte az Intert is az elsőségig vitte –, a harmadik, szintén scudettóval záruló évadban csak az első öt meccsen irányíthatta a bolognai együttest, aztán családjával együtt Hollandiába települt. A nácik onnan deportálták őket Auschwitzba, ahol 1944-ben pusztították el a trénert, feleségét, valamint mindkét gyermekét.

„Allenatore” Weisznek tavaly ilyenkor emléktáblát állítottak a San Siróban, most meg róla is szólt a találkozó, ugyanúgy, mint az a könyv, amelyet 2007-ben adtak ki Itáliában A bajnoki jelvénytől Auschwitzig címmel.

Hogy a szakvezető hatása máig tart, az nem csodálható, hiszen olyan korban vált Olaszország legnagyobb klubedzőinek egyikévé, amelynek során a squadra azzurra egymás után két vb-aranyérmet nyert. (A másodikat – 1938-ban – a honfitársainkkal vívott párizsi döntőben.)

Weisz magyar tréner és magyar válogatott labdarúgó volt.

A svájciak fölött 1923-ban, Lausanne-ban aratott 6-1 alkalmával így festett a féltucatos csatársor: Braun, Molnár, Orth, Hirzer, Weisz. És Plattkó védett, Fogl II játszott jobbhátvédet... Csupa nagy magyar legenda, magával a balszélsővel együtt. Hősünk itthoni klubját úgy hívták: Törekvés.

Itáliában szembeszökő a szándék a Maestro emlékének megőrzésére. Nálunk nemegyszer úgy tetszik: egészen más törekvés van.