Istenem, nem mutathat be mindenki új tabletet, játékkonzolt vagy repülőgépet; meg kell találnunk azokat a szegmenseket, amikben igazán versenyképes a hazai K+F; nagy a tülekedés a világgazdaságban, és ráadásul olyan bonyolult, érthetetlen dolgok történnek, csak úgy zúg az ember feje tőle, ahogy arra az irreálgazdaság folyamatainak legnagyobb szakértője, Matolcsy György is rámutatott valamelyik esszéjében.

Maradnék most egy régebbi és igen sikeres bűncselekménytípusnál, mert abban már most is világklasszisok vagyunk, de még mindig látok benne fantáziát, tartalékot és satöbbit, cigányozni meg arra is nagyon jól lehet (egy egész országnak lopta el Járóka Antal a mobiltelefonját): ez a színesfém-kereskedés. Húsz éve szórakoztatjuk vele magunkat, óriási buli. Milliárdos berendezések színesfém alkatrészeit lopkodja az ország lakosságának egy részhalmaza lelkesen, és adja tovább egy másik részhalmazának, amelyik meg kereskedik vele, a többi meg nézi bután, és fizeti a milliárdos károkat, amiket néhány százezer forint reményében okoznak. A rendőrség, az igazságszolgáltatás, mindenki tehetetlen. A jogalkotó főleg. Nincsen ilyesmire fölkészülve.

Pedig legalább átképeztethetnék a bűnözőket valami más bűncselekményre, akár súlyosabbra, mert akkor is jobban járnánk, hogyha mondjuk bankot rabolnának; ez a bűnözés legkártékonyabb, legostobább módja.

De nem, áh, tehetetlenek vagyunk. Két évtizede. Semmi nem jut eszünkbe valamiért.

Itt csak a színesfémtolvajoknak és -kereskedőknek vannak ötleteik.

Akkor valahogy kreatívabb és hatékonyabb szokott lenni a hatóság, amikor kiégett első fényszórót derít föl egy-egy bűnöző hajlamú autósnál, amikor egy rossz helyen aláírt bevallás miatt kétszázezerre meszeli el a villanyszerelő kisvállalkozót, vagy amikor azonnal betiltatja az ismert termelő rossz címkedizájnnal forgalomba került borát, netán a kötelező kamarai tagság díjának késedelmes befizetésével gyanúsítható egyénnel kerül szembe.

A bevett kelet-európai bűnmegelőzési módszer, az ártatlan állampolgár következetes, folyamatos és kíméletlen basztatása valahogy nem hatékony módszer a színesfém-kereskedőkkel szemben. Talán azért, mert ők nem ártatlan polgárok, és sajnálatos módon immúnisak az ilyesmire.

Aztán most mégis történt valami. Egy hete a fél ország nézte végig a NAV Bűnügyi Főigazgatóságának videóját (egy életre megjegyezte mindenki ezt a nevet, mert a filmben mást sem lehetett látni, mint „NAV Bűnügyi Főigazgatóság” feliratot, logót, a golyóálló mellényeken, az autókon, a táskákon, mindenütt, de még külön a videóra is fölírták, hogy az ő felvételük, hátha valaki annyira hülye, hogy nem tudja megjegyezni), amin egy áfacsaló győri színesfém-kereskedő klánra csaptak le. A kisfilm hat és fél percéből öt és fél percben az úgynevezett színesfém-kereskedő-rokokó stílusban berendezett házszerű építmény gazdagon stukkózott belterében, itt-ott arannyal futtatott marcipánbútorok között mászkáltak állig fölfegyverzett, NAV Bűnügyi Főigazgatóság feliratú férfiak, áfakereső kutyák szimatoltak. A mindenféle erőszakszervezetek olyan fegyverzettel vonultak föl, mintha a föltámadt Oszama bin Ladenre vadásztak volna legalább. Jobb is az óvatosság persze, mert ha netán előugrik egy rejtőzködő színesfém-kereskedő valamelyik sarokból, és támadásba lendül egy hamis számlatömbbel vagy rézkábeldarabbal...

A győri klánra nem lopott fémek kereskedelme, hanem áfacsalás miatt sújtott le a törvény keze vagy micsodája, de hát ilyenkor szokás alcaponézni jogfilozófiailag, hogy tök mindegy, a lényeg, hogy le vannak csukva. Ez így remek, persze, de hiába üzenget a videó a NAV BF rettentő tűzerejéről, nem sokat ér, ha a színesfémbiznisz mehet tovább, ahogy eddig. És miért ne mehetne tovább? Be kell fizetni az áfát, és kész.