Beszállítók
A német kocsik globális térhódításához lokális érdekünk fűződik. A négy honi gyártóból ugyanis három német, s ők a hazai össztermék egyre nagyobb hányadát adják. Az Opel, az Audi és a Mercedes – az esztergomi Suzukival kiegészülve – szerepe meghatározó a magyar GDP alakulásában. Az utóbbi évtized gazdaságfejlesztésének kétségkívül legnagyobb eredménye, hogy Magyarország az autóipar régiós bázisává lépett elő. Ebben a beruházások elindításánál bábáskodó, leköszönt kormányok érdeme elvitathatatlan, még ha képviselői a szalagátvágás ünnepélyes ceremóniájára már nem is kapnak meghívót. Az ipari termelési adatokból egyértelműen látszik, hogy az autógyártók és a köréjük kiépült beszállítói kör tartja úgy ahogy felszínen a magyar gazdaságot. Nem véletlen ezért a kormány hálája, a magyar Suzuki és a Mercedes anyacége egyaránt befért az első tíz legfontosabb vállalat közé, akikkel jelképes stratégiai vérszerződést kötött a kabinet. Az Audi és az Opel sem maradhat ki a sorból, nyilván eddig még nem találtak megfelelő szintű partnert és időpontot az aktushoz. Valószínű, hogy nem a sablonszöveg cizellálása akadályozza a szerződés aláírását.
De nemcsak a németeknek lehet hálás a kormány, hanem Kínának és Amerikának is. A világ két legnagyobb autópiacán a helyi új és régi gazdagok úgy viszik a német luxuskocsikat, mint a cukrot. Kínában dinamikusan nőtt a kereslet, míg az Egyesült Államokban a fiskális szakadék fenyegetésében, a módosabbakat sújtó megszorítások előestéjén last minute-os készletkisöprési akciókban szabadították meg az autószalonokat luxusmodelljeiktől, hátha az adókedvezmények elvonása miatt később már nem lesz lehetőség a vásárlásra. A kereslet tehát stabil, a magyarországi modellpaletta alakulása pedig reménykeltő, hiszen az Audi A3-as és a Mercedes csak nálunk gyártandó CLA modelljére biztos, hogy lesz vevő (külföldön legalábbis). A győri Audi 125 ezer darabos, idén startoló új üzeme is exportra termel majd. Eközben az EU-ban az adósságválság miatt tavaly drasztikusan csökkent az új autók forgalma, s az iparág egésze komoly gondokkal küszködik. A gyártók költségcsökkentési kényszerükben az olcsóbb munkaerejű országokba viszik termelésüket. Ennek a folyamatnak egyelőre haszonélvezői vagyunk. Szerepünk az adókedvezmény, a helyszín, a munkaerő és az infrastruktúra szolgáltatására szorítkozik – és nagyon meg kell becsülnünk.