Tizenöt pártlista verseng az izraeli szavazatokért a jövő heti szavazáson. Öt és fél millió választópolgár van a Dunántúl méretű országban, és a kínálat jelzi, mennyire hamis a kép, amely általában beszél zsidókról, izraeliekről, izraeli politikáról. Az ősi-új államban, ahol sokféle eredetű, versengő kultúrájú réteg él, a politikai döntések is strukturáltak. Azzal együtt, hogy Izrael története háborúk története, mégis ez az ország lett újra a zsidóság otthona. Elválaszthatatlan a léte az Izraelen kívül élő zsidóság sorsától. Az izraeli választás, miközben a zsidó állam belügye, nyilvánvaló világpolitikai következményekkel járhat. Egy újabb háborúskodás súlyos megrázkódtatás lenne a világgazdaságnak, beavatkozásra kényszeríthetne olyan államokat is, amelyek amúgy távol maradnának a konfliktustól.

Az egyik fő veszély ma a térségben Irán homályos szándékú atomprogramja. Hasonlóan veszedelmes az iráni politika Izrael-ellenes retorikája. A fenyegetőzés akár háborúhoz is vezethet. A másik kérdés a palesztinokkal való viszony. Az izraeli baloldal hagyományosan a palesztinokkal való megállapodás, az együttélés elvét vallja. A jobboldal tradíciója az etnikai és vallási kizárólagosság a lehető legnagyobb területen. A választás egyik tétje tehát ez: olyan koalíció kerül-e hatalomra, amely kész a megegyezésre, vagy a katonai erő és a kizárólagosság pártjai győznek. A terrorizmus újraéledése sajnos egyik esetben sem zárható ki. Vakhitű vallási fanatikus és nacionalista csoportok mindkét oldalon léteznek.

Másfél éve úgy látszott, hogy Izraelben is változik a világ, és a politika választóvonalait a gazdaság, az adózás, a szociális gondoskodás, a társadalmi szolidaritás kérdései határozzák meg. Létrejött, majd el is tűnt egy társadalmi mozgalom, amely nagyobb igazságosságot, a fiatalok, az alsó középosztály érdekeinek figyelembevételét követelte. Ez a mozgalom azonban nem programozta át a politika tematikáját. Izrael más országokhoz képest viszont jól vészelte át a válságot, a gazdaság nő. Egy felmérés szerint az izraeliek 43 százalékát éppen a gazdaság állapota foglalkoztatja, 16 százalékot a palesztin kérdés és a települések, 12 százalék aggódik Irán és a lehetséges háború miatt.

Carlo Strenger pszichológiaprofesszor a Haarecben írta a minap, hogy meghökkentő, mennyire kevés etnikai vagy politikai csoport érzi magát teljesen otthon Izraelben, s milyen sokan féltik az identitásukat. „A kelet-európai eredetű askenázik félnek, hogy jogfosztottak lesznek, a szefárdok, hogy megalázzák őket, az orosz anyanyelvűek, hogy háttérbe szorulnak. Az ultraortodoxok a vallási asszimilációtól tartanak, a szekuláris (nem vallásos) zsidók pedig az antiliberális tendenciák erősödésétől. És akkor még nem beszéltünk az izraeli arabokról, akiket „etnikai démonként” szerepeltetnek.” És ahány csoport, annyi párt is van.