Tiltakozott az ENSZ BT 14 tagállama is a bejelentett izraeli építkezési tervek ellen. Még az Egyesült Államok képviselője, aki a határozatot a BT zárt ülésén nem szavazta meg – az izraeli építkezési terveket provokációnak minősítette. Mindezt azért, mert az izraeli kormányzat 2610 lakóegység építését Jeruzsálem Givat Hamatos városnegyedében jóváhagyta.

Az elutasítások érvei is azonosak voltak. „Az izraeli települések építése a béke legfőbb akadálya. Lehetetlenné teszi, hogy Jeruzsálem két állam fővárosa legyen és megakadályozza, hogy újraindítsák a tárgyalásokat a kétállami megoldás érdekében.” Az EU és a nemzetközi közösség elképzelése, hogy az 1967 előtti fegyverszüneti vonalak mentén alakul meg a jövendőbeli palesztin állam. A zsidó települések építése a „zöldvonalon” túl így csökkentené a palesztin állam területét és annak esélyét, hogy Kelet-Jeruzsálemben a PFSZ fővárost alapítson.

E cél megvalósításának és e bilaterális konfliktusnak a tere azonban aligha lehet az ENSZ-közgyűlés, és megoldás sem lehetséges anélkül, hogy a PFSZ-t meggyőznék a tárgyalások szükségességéről. E helyett azt a felet, amelyik még most is hajlandó tárgyalni, megfedik. Pedig az EU az egyik legfőbb pénzügyi és politikai támogatója a palesztin ügynek, így minden hatalma meglenne, hogy az ügyet végre a tárgyalóasztalhoz terelje.

Önmagában is jelentős a súlya annak, hogy ebben a kérdésben szinte az egész nemzetközi közösség egységes állásponton van. Az állítások igazsága azonban nem az állítók számától függ. Az minőségi kérdés. Hogy provokáció történt az világos, ebben biztos vagyok. Amiben nem, hogy miben állt ez a provokáció és ki kit provokált. Ha igaz, amit Lady Ashton állít, akkor Izraelnek komoly önvizsgálatot kell tartania. Ha viszont nem, akkor Lady Ashton és a nemzetközi közösség nyilatkozata rendkívüli károkat okozott.

Izrael az Egyiptommal kötött békeszerződésben felszámolta Jamit városát és kivonult a Sínai-félszigetről. Izrael 2005-ben felszámolta a zsidó településeket a Gázai övezetben és a béke érdekében kivonult. Az övezetet megszálló Hamasz a felszámolt településekről lőtte az izraeli falvakat és városokat. Ha a Gázai övezet zsidó településeit Izrael nem számolta volna fel, onnan nem lőhették volna Izraelt. Az izraeli települések (nem egy, és nem kettő az 1920-as években épültek).

Ezek szerint nem a béke, de a háború akadályait képezték. Tárgyalásokon kellene, hogy eldőljön a sorsa mindegyiknek. Izraelben másfél millió arab él terjeszkedő városokban és sűrűsödő falvakban és ezeket a településeket senki se minősíti a béke akadályainak. A palesztinai araboknak azonban a „zöldvonalon” túli települések azért nem tetszenek, mert zsidómentes államot szeretnének, zsidó település és zsidó nélkül.

Az EU külügyminiszterei arra a konklúzióra jutottak, hogy az E1-esnek is nevezett építkezés terve kettévágja a nyugati partot és Ramallahot meg Betlehemet elvágja Jeruzsálemtől. Még azt is megtudjuk, hogy az építkezési terv „együtt járhat a palesztin lakosság kényszerű transzferjével is”. Innen tudjuk, hogy Ashton és kollégái nem tanulmányozták a térképeket és a helyszínre sem mentek ki. Mert ha rápillantottak volna a térképre, láthatták volna: az E1 nem vágja ketté a nyugati partot, nem vágja el Ramallahot és Betlehemet Jeruzsálemtől, és a Júdeai- (és nem a Palesztin-) sivatagban csak nomád beduinok jogcím nélküli, ideiglenes építményei találhatók. A helyszín valójában lakatlan.

Jeruzsálem Izrael fővárosa. Ahhoz, hogy egy másik állam fővárosa is legyen, a „palesztin államnak” léteznie kellene, ám az ENSZ-közgyűlés nem hozott létre ilyen államot. A PFSZ-nek ehhez tárgyalnia kellene és megállapodni Netanjahuval. Obama elnöksége előtt még tárgyalt, de már megállapodni nem volt hajlandó. Most még tárgyalni sem akar. A tárgyalások újrafelvételének nem a zsidó települések az akadályai, hanem az, hogy Abbasz nem hajlandó tárgyalni, mert a zsidómentes állam létrehozása mellett az ötmillió palesztin „menekültet” Izraelben akarja letelepíteni.

Ehhez adja a nevét Lady Ashton, az EU külügyminiszterei, a 14 BT-tagállam és a végén még Washington képviselője is. Pedig a tárgyalás legfőbb akadálya az, hogy Abbasz nem tárgyal. A zsidó települések építése viszont csak ürügy, hogy ne kelljen a tárgyalni. Négy éven keresztül az E1-es építkezés tervét a Júdeai-sivatag csupasz hegyormain Netanjahu befagyasztotta, mert remélte, hogy Abbasz tárgyalni fog vele.

E reménynek azonban az ENSZ-közgyűlés, benne a most tiltakozó (EU és más) államokkal véget vetett. 138 állam és 41 tartózkodó társa döntött úgy, hogy az oslói megállapodásokat semmibe véve erővel kényszeríti rá Izraelre a „palesztin állam” megalakítását. Mégis úgy fest, hogy az egyetlen esély Izrael számára, ha a tiltakozásokat semmibe veszi és felújítja a zsidó települések építését. Ez maradt az egyetlen lehetősége, hogy megértesse a PFSZ-szel, ha nem tárgyal, elbúcsúzhat az államiság reményétől.

Az EU-nak és az ENSZ-nek nem Izraelt kellett volna elítélni a zsidó települések építése miatt, hanem Mahmud Abbasznak és a PFSZ-nek kellett volna egy utolsó felszólítást címezni, hogy haladéktalanul kezdje meg az Izraellel való tárgyalásokat. Ez lett volna az egyetlen módja annak, hogy Izrael a települések építését leállítsa. A felelőtlen nyilatkozatok miatt, most már erre sincs lehetőség. Ez több mint bűn, ez hiba.

A szerző nemzetközi jogász