Veszedelmes a helyzet az országban a bíró szerint, aki a múlt héten gyűlöletre uszítás miatt (felfüggesztett) börtönbüntetésre ítélte Polgár Tamást. Az ügyészség szerint nem. Erre lehet következtetni abból, hogy két, Polgáréhoz hasonló esetben elutasították a nyomozást.

Bayer Zsolt cikke, illetve Gyöngyösi Márton képviselő parlamenti felszólalása nem bizonyult annyira társadalomra veszélyesnek, mint a hozzájuk képest beugró statiszta besorolású blogger 2009-es bejegyzése. A közéleti főszerepeket játszó két ember feljelentésének visszautasítása mégsem annyira figyelemre méltó, mint a büntető ítélet. Az ugyanis frontálisan szembemegy az utóbbi húsz év joggyakorlatával.

Azt sugallja egyben, hogy a valóság is lassan szembemegy azzal, amit az utóbbi húsz évben megismertünk. A rendszerváltás óta nem ítéltek Magyarországon senkit sem izgatás miatt börtönbüntetésre. Első fokon, ahol Polgár ügye tart, volt már egy kísérlet erre, de ifj. Hegedűs Loránt (akkor) MIÉP-es lelkészt másodfokon felmentették a „rekesszétek ki őket” cikk miatt megfogalmazott vád alól.

Eddig senkinek semmilyen közlése nem minősült olyan erejűnek, hogy megfelelt volna az Alkotmánybíróság által 1992-ben felállított kritériumoknak, vagyis hogy elhangzása, megjelenése az erőszak bekövetkeztének közvetlen és azonnali veszélyét idézte volna fel. A büntetőjog által alkalmazott izgatás (gyűlöletre uszítás) tényállásához ez tartozik. Nem elég tehát a parlamentben gyűlölettől megszállt lélekkel azt követelni, hogy állítsák össze a zsidó származású képviselők listáját, egyben olyan helyzetet is kell előidéznie vagy felerősítenie e követelésnek, amely azonnal valamiféle erőszak veszélyét idézi fel az érintett képviselők terhére.

Érthető, ha az ügyészek, vagy ha ők kivételesen mégis, később a bírák korábban nem tudtak azonosítani ilyen vészhelyzeteket. Ezért ügy Polgár Tamás elítélése. Polgár Tomcat néven vezetett blogjában egy verekedésre reflektálva arra szólította fel olvasóit, hogy azonmód álljanak össze, biztosan fognak találni a közelükben „drapp” társaságot: verjék szét őket.

Ez az Alkotmánybíróság által alapul vett társadalmi állapotban tényleg nem lenne más, mint cigányellenes hőzöngés, amivel kellemetlen találkozni, de nem forgatja fel a gyomrot jobban, mint tizenkét másik. Ha egy bíró – néhány napja ítélkezve – mégis az erőszak közvetlen és azonnali bekövetkeztének lehetőségét látta benne, akkor ez azt jelenti, hogy a közeget tartja különlegesen labilisnak.

Ahogy aligha lehetne valakit közveszélyokozásért elítélni, mert égő gyufákat szór a járdára, hogy pusztítsa a kártevőket, de nagyon más szemmel kellene ránéznünk, ha tudnánk, hogy előtte már mások, tőle akár függetlenül, fellocsolták benzinnel a kapualjakat, hogy a maguk módján fertőtlenítsenek. Ez esetben a hülyeség egy szikrája is végzetes lehet. Márpedig most locsolnak. Locsol Bayer és Gyöngyösi, de egyébként is, egész iparág fejlődött ki az istenkísértésre.

Ha ez a felismerés az ítélet alapja, akkor mindenkinek van oka szorongani. Még akkor is, ha másodfokon szinte biztosan „konszolidálják”. Így is erős jelzés. Tele vagyunk gyújtogatókkal, és szikráznak az indulatok. Volner János, a Jobbik képviselője szombaton Szigethalmon romaellenes tüntetésen a cigányság túlszaporodásának megakadályozására szólított fel. És még az sincs kizárva, hogy tudja, mit beszél.