Én nem. Először is a jogállamiság ott kezdődik, hogy a hatalom ideiglenes birtoklói nem hoznak olyan törvényeket, amelyekkel saját megítélésük szerint is „bebetonozzák” és kiterjesztik a hatalmukat a mandátumukon túlmenő időkre. Például pártkatonáik kinevezésével kulcspozíciókba kilenc évre vagy – ha akkor nincs meg a kétharmad – tizennyolcra.

Talán a legcinikusabban arrogáns hatalomkiterjesztés az, hogy az ilyen kinevezésekbe beletartozik az Országos (most Nemzeti!) Választási Bizottság elnöksége, „amelynek elsődleges feladata a választási eredmény megállapítása, a választások tisztaságának, törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása”. (Csak mellékesen: „A Nemzeti Választási Bizottság elnöke tiszteletdíjának havi összege a közszolgálati tisztviselői illetményalap tizenötszöröse”!)

Az ilyen és hasonló hatalomkiterjesztő, -bebetonozó törvények egész sora lehetetleníti el a jogállamiságot. Ezek között találhatunk jó párat, amelyek specifikusan a választások tisztaságába, titkosságába és esélyegyenlőségébe vetett – a demokrácia gyakorlásához nélkülözhetetlen – bizalmat ássák alá.

A demokrácia védelmezői rengeteg időt vesztegettek azzal, hogy a választási törvény sok, a kormánypártok érdekét szolgáló rendelkezése közül éppen a regisztráció elleni kiállásra összpontosítottak, pedig ez volt a leghasznosabb orbáni túlkapás számunkra, amelyet még sajátjaik közül is sokan a választási jog korlátozhatatlanságának durva – és saját szempontjukból is értelmetlen – megsértésének tarthattak. Ez kiolvasható volt abból is, amilyen készségesen feladták.

Ennek fényében különösen megdöbbentő, hogy az MSZP budapesti elnöke szerint az események azt bizonyítják: „a magyar jogállam még él”. A jogállam nem olyan, mint egy beteg, akire ki lehet mondani, hogy él, akkor is, ha csak a lélegeztetőgép meg infúziók tartják benne a lelket. Anélkül, hogy tudnánk, mi játszódott le a kulisszák mögött, a regisztráció elmeszelése nem bizonyítja a jogállamiság diadalát, még akkor sem, ha az ellentéte, átengedése az AB-n, abszolút bizonyítéka lett volna végóráinak.

Ez akkor is vagy még inkább fennáll, ha az AB a Fidesz bizonyos tagjainak egyetértésével hozta meg a döntést: ez nincs kizárva, mert a választópolgárokat még mindig gondolkodó embereknek tartó fideszeseknek tudniuk kellett: a regisztrációs törvény már megtette a magáét azzal, hogy elterelte a figyelmet a nagyobb gazságaikról. Jó gumicsont volt, de kolonccá vált a Fidesz nyakán, hiszen nagy szerepet játszott abban, hogy Európa páriájának tartsanak minket, és Strasbourg biztosan elítélte volna.

Rogán Antalnak az AB-döntés utáni látható megkönnyebbüléséből, jól és pontosan megfogalmazott szavaiból is kitűnik, hogy vannak a Fideszben, akik ezt így látják. Tehát ha meg kéne neveznem az elmeszelés legnagyobb nyertesét, én Orbán Viktor még látens, belső ellenzékét nevezném meg. A vesztes semmi esetre sem a Fidesz egésze, amely már rég nem az az egységes monolit, amelynek destruktív ellenzéki szerepében sikerült magát felépítenie nyolc év alatt. Az abszolút vesztes maga Orbán Viktor – ő még novemberben azt állította, hogy aki a regisztrációt alaptörvény-ellenesnek minősíti, az nem ismeri az alaptörvényt. Most lapul.

Stratégiai szempontból a demokratikus ellenzéket – diadalittassága ellenére – nem tekinthetjük nyertesnek, hiszen nehezebb lesz fogást találnia a Fideszen, miután Orbánék feladták azt, amit a legtöbben – és saját táborukban is nagyon sokan – súlyos hatalmi túltengésnek tartottak. A választójogot korlátozó és az esélyegyenlőséget, a választások titkosságát, tisztaságát veszélyeztető sok törvény közül ez volt a legkönnyebben megértethető, kommunikálható és saját maguk számára egyre kétségesebben hasznos hatalmi túlkapás. Nem biztos ugyanis, hogy a regisztráció – bármennyire ellene voltam én is elvi, de nem praktikus alapon – szükségszerűen előnyös lett volna a Fidesz számára.

Ez addig lett volna igaz, amíg a Fidesz olyan kemény maggal rendelkezett, amely nem is olyan régen még akár a világ végére elment volna, hogy eleget tegyen a kedves vezető bármilyen felhívásának. Erre OV szeptemberre már nem számíthat. Októberre, novemberre még annyira sem. Különösen nem számíthatott volna hívei ma még létező maradékára, ha marad a regisztráció, hiszen éppen ez demonstrálta maradék táborának is, hogy mire képes az olyan zabolátlan hatalomvágy, amely sajátjaiban sem bízik meg a regisztrálásuk, Kubatov-listákba való sorolásuk, megfélemlítésük nélkül.

Elképzelhetőnek tartom, hogy éppen a Fidesz legelkötelezettebb hívei tartották volna a legmegalázóbbnak a regisztrálást, míg azokat mozgósította, tette volna tudatos szavazókká, akik a legtöbbet szenvedtek a kormány arrogáns hatalomtobzódásától, szegénységbe taszító unortodox matolcsyzmusától. Számomra az a legfrusztrálóbb a demokratikus ellenzék diadalittasságában, hogy azt hiszik, a regisztráció elmeszelésével időt nyertek, így nem kell már szeptembertől kampányolniuk. Pedig ha ezt gondolják, a Fidesz csapdájába esnek: Rogánék éppen azért üdvözölhették a regisztráció eltörlését, mert ezzel sokkal nagyobb mozgásteret nyernek a választások előrehozásában.

Ennek meg kell történnie, mielőtt támogatottságuk az egyszerű többség alá süllyed az ellenzéki összefogással szemben. Ha nem kellett volna számolniuk azzal, hogy diabolikus terveik végrehajtására nem lesz négy évük, elkerülhették volna azt a hektikus, kapkodó kormányzást – például az eredetileg 2012-re meghirdetett alkotmányozás átpasszírozását 2011 húsvétjára –, amellyel olyan sok kárt okoztak, nemcsak az országnak, hanem saját presztízsüknek is. Vagyis az előrehozott választás időzítése körültekintést igénylő taktikai döntés azért is, mert minél későbbre lehet kitolni, annál több hűbéresüket tudják jól fizető pozíciókkal magukhoz kötni és hosszú távra bebetonozni.

Viszont meg kell tartani, mielőtt a nagy többség felismeri ígéreteik teljesíthetetlenségét, a nem megszorítások fájdalmas szorítását, a jogfosztottság következményeit, megalázottságát. Mindazt, amit a legelkápráztatóbb pávatánc, a papagájkommandók legleleményesebb hazugságáradata, Matolcsy piros pöttyös félrebeszélése és az IMF-fel kapcsolatban eljárt Kállay-kettős sem tud 2014-ig leplezni. Először még 2011 tavaszán kezdtem el kongatni a vészharangot: nem számíthatunk arra, hogy lesz időnk 2014-re összefogni a demokrácia védelméért, mert a Fidesz a kétharmaddal és emberével a Sándor-palotában akkora írattathatja ki a választásokat, amikorra akarja.

Mozgásterüket e tekintetben korlátozta volna a kampányt megelőző, a választási feliratkozásra megadott öt hónap, könnyen megeshet, hogy ezért kellett a regisztrációt megszüntetni, hogy az ellenzéket minél felkészületlenebbül érhesse az előrehozott választás. Mint ahogy másfél éve minden alkalmat megragadva hirdettem, hogy a demokrácia híveinek haladéktalanul össze kell fogniuk, amit most minden igaz demokrata elfogad, éppolyan biztosan állítom most, hogy mindazokat, akik elzárkózása az összefogástól megnehezíti vagy ellehetetleníti Orbánék egyeduralmi ámokfutásának megállítását, a jogállamiság – a demokrácia – renegátjainak, árulóinak fogja elkönyvelni a történelem.

Azokat is, akik az utolsó pillanatban csatlakozni szándékoznak ugyan az összefogáshoz, de addig is annyira meggyengítik, hogy az ellenzékben keletkező résekbe a kétharmados gőzkalapács végzetes ékeket verhet. És ne feledjük, az erős, összecsiszolódott összefogásra szükség lesz nemcsak a választások megnyeréséhez – bármikor legyenek is –, hanem az utána következő romeltakarításhoz, a demokrácia újraalapozásához, és reintegrálódásunkhoz a demokratikus államok közösségébe.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.