Mármost dehogy abszurd a feltételezés. Tudvalevő, hogy a magyarság az évezredes hányattatásai ellenére se mondott le álmáról, hogy a Kárpát-medence egyetlen nagy, okmányirodával fölszerelt járási hivatallá váljék. Tudott, hogy ügyfélablaknál sorban állva lehet a legjobban ismerkedni, énekelni, szakköröket alapítani, csapni a szelet a fehérnépnek, vagy csak úgy lazán benézni, hogy mi a pálya, gyerekek; pár év, és sikk lesz felsőbb körökben okmányirodából nősülni.

Pedig nincs ebben semmi új. Járási hivatalok régen is voltak, ezekben is csupa kedvesség volt az élet, az ügyfelek nem is nagyon akartak hazamenni, leginkább csak deviáns elemek jártak kocsmába, presszóba, meccsre, moziba meg egymáshoz, esetleg kiültek a padra, danoltak a fonóban, de bizony el is idegenedtek, csak közben annyira elharapózott a hivatali kedvesség, hogy belepusztult a rendszer.

De nem is ez a fő gond. Hanem hogy itt hosszú ideje súlyos tévedésben élünk. Azt hittük, hogy minden kormánynak megvan a maga bohóc minisztere, aki gondoskodik a lakosság szórakoztatásáról, folyamatosan hülyeségeket beszél, közben azonban a többi miniszter viszonylag normális ember módjára dolgozik. Az első Orbán-kormány idején bizonyos T. József személyén keresztül láttuk a szisztéma működését, most pedig vitathatatlanul Matolcsy doktor viszi a prímet.

Az alapvetés ennek ellenére téves. A nemzetgazdasági miniszter működésével egyidejűleg ugyanis a kormány eleddig épeszűnek tartott emberei is felzárkóztak kollégájukhoz; ki gondolta volna még pár évvel ezelőtt, hogy az ELTE-n az év tanárának választott Navracsics doktor társadalomképe egyszer majd a járási okmányirodák tömeges benépesítésére épül.

Vigyázat, Navracsics doktor az ellenzéki értelmiségiek szinte utolsó reménysége: ő az az ember, aki adott esetben sokatmondóan tud hallgatni, elhatárolódni, vagy legalább a kritika látszatát kelteni, függetlenül attól, hogy ennek az egésznek, amiben van szerencsénk élni, ő az egyik ötletgazdája és generálkivitelezője. Úgy látszik azonban, hogy senki nem menekülhet, előbb-utóbb mindenki előáll a maga okmányirodájával, ergo értelmetlenné válik bohócokra és nem bohócokra, jókra és rosszakra osztani a kormánytagokat, s reménykedni, hogy közülük majd valaki észbe kap.

Ami az új közigazgatási kultúrát illeti, az Index.hu beszámolója szerint Mohácson, például, január közepéig nem lehet online útlevelet intézni, az egyetlen ügyintéző ugyanis épp a vizsgaidőszakát tölti. Fennakadás helyett a járási okmányirodán most zajlik csak igazán az élet: az ügyfelek egy része izgatottan várja a vizsgaeredményeket, mások önfeledten kvaterkáznak, a hobbijuknak hódolnak, közben le nem hervad arcukról az orvosi szaklapokban annyiszor definiált, jól ismert mosoly.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa