A Dunakeszi Kinizsi NB II-es futsalcsapatának reklámértéke valami olyasmi lehet, mint az űrkutatás szerepe a barlangrajzok szimbolikájának alakulásában vagy Postás Józsi előadóművész hatása a globális zeneipar fejlődésére. Gondoljuk mi.

Ám Szijjártó Péter, a futsal NB II Nyugati csoportjának első helyén álló gárda kapitánya azzal indokolta a Nol TV-nek adott interjújában az együttes tehetős szponzorainak (Közgép, TEVA, Porsche Hungaria stb.) befektetését, hogy a garnitúrában jelentős marketingpotenciál rejlik. Az Index megkereste az érintett cégeket, amelyek vállalták a szerepet a kabaréban, amennyiben – a többi közt – a telt házzal (800-1000 néző), valamint a sajtómegjelenésekkel indokolták az üzletet.

Most mulathatnánk az illetékes marketingrészlegeken, amelyek alighanem a szakma tréfalapjába szánták válaszaikat, s ennél inkorrektebben járnánk el, ha azt feltételeznénk: komolyan feleltek. Mert abban az esetben kénytelenek lennénk arra következtetni, hogy a Közgép kitörési pontja a dunakeszi nyolcszáz: miért is ne rendelne egyikük-másikuk a látványos Szijjártó-sprint utáni felindulásában három kilométer autópályát vagy egy vasútisín-rekonstrukciót?

Persze csak ironizálunk, hiszen a dotálás célja ezúttal nyilván nem a termék vagy a szolgáltatás kelendőségének növelése, hanem a társaság társadalmi felelősségvállalása, jó hírnevének menedzsmentje. Ezt pedig másként lehetetlen elérni, mint külgazdasági államtitkárok hobbijának támogatásával. Az a mezőny erősségét jelzi, hogy még a Közgépet is előzi a Porsche Hungaria. A vállalat azt írta az Indexnek: a futsal a futballnál gyorsabb, kreatívabb, kiválóan megfelel márkáik imázsának. Tényleg nincs olyan szereplő a sportpiac világtérképén, amely inkább megfelelne a Seat és az Audi imázsának, mint a Dunakeszi Kinizsi.

Amúgy a topcégek abban az országban kábítanak ezzel, amelynek első osztályú futballbajnokságában játszik a Diósgyőr, amelynek tulajdonosa lapunknak azt mondta: a klub 800 milliós büdzséjének három százaléka (!) származik a szponzori bevételekből. Egy olyan gárdánál, amely a legnépszerűbb sportág legnépszerűbb képviselőinek egyike, s olykor tízezer szurkoló előtt játssza mérkőzéseit.

Most nevetgélhetnénk az üzleti szektor egyes szereplőin, amelyek asszisztálnak ahhoz, hogy a politikai elit komplett hülyének nézze a többmilliós közönséget, de a jelenség inkább szánalmas, mint mulattató: időről időre úgy hozza a véletlen, hogy megannyi komoly társaság abban a csapatban lát fantáziát, amelynek meccseit a miniszterelnök látogatja, vagy amelyben a kormányfő korábbi szpíkere sportol, s az egészben semmi szerepe az adott politikusok személyének.

Szóval kár kombinálni, mert nem szól ez a történet korrupcióról, irracionális üzleti döntésekről, átláthatatlanságról, csak az NB II Nyugati csoportjában szereplő dunakeszi futsalcsapat reklámértékéről.

Ha így van, akkor Postás Józsi is lehet még Michael Jackson.