Csak ámulok és bámulok, milyen unortodox kreativitással igyekszik a Fidesz a felszínen tartani a tízszázalékos lakossági energiaár-csökkentés témáját. Először a kormány, majd a Fidesz-frakció is bizottságot alapított annak ellenőrzésére, hogy a szolgáltatók úgymond ne trükközzenek az árcsökkentés érvényesítésével. (A hatásköri leosztás még nem teljesen világos, hisz néha a képviselői bizottságot vezető Horváth Szilárd csepeli polgármester is a kormány nevében beszél.) Az energiaárak ellenőrzésére évtizedek óta hivatott Magyar Energia Hivatal zöldszámot indít – a Fidesz szintén oda várja a lakossági bejelentéseket –, a másik felelős szerv, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság pedig bizonyára a létével fenyeget.

De már miért ne érvényesítenék az energiacégek a kormány által részletesen megszabott új tarifákat? – kérdezhetnők naivan. Eddig soha nem merült fel ilyen gyanú. Talán egyszer rezgett a léc, az EMFESZ a csőd szélén hatalmas pénzeket akasztott le fogyasztóitól, de akkor bizottság nem alakult, tiltás nem született, így később sem tett le szokásáról. Hanem a fideszes mentőalakulatok már le is leplezték a népnyúzó terveiket sötét odvakban szövögető szolgáltatók első trükkjét: az Elmű-Émász tavaly még az akkor ismert, a jelenleginél magasabb tarifával küldött ki ez év februári–márciusi számlákat néhány ügyfélnek. Persze a cég ezeket az új díjak ismeretében stornírozza, beszámítja, és január 1-jétől mindenkinek alacsonyabb áron számláz, de ez senkit nem érdekel, az ilyet meg kell rendszabályozni, amit egyébként az Elmű-Émász is üdvözöl. Félreértés ne essék, a szolgáltatók biztos trükköznek.

De ezek a bizottságok megint nem az észhez, hanem a szívhez szólnak, a Fidesz ellenzékben tökéletesített kommunikációja mentén, miszerint szavakat mondunk mérgesen, a tartalmat idővel úgyis csak egy velős libsizéssé egyszerűsíti az arra fogékony választói emlékezet. Vagy hogy Orbán Viktor wikileakses alteregóját idézzük, ez csak lejáratás.

Mindemellett a legkevésbé sem zárom ki, hogy valaki tíz százaléknál kisebb csökkenést, netalántán még növekedést is tapasztal majd a rezsiszámláján. Most derült ki például, hogy a kormány a lakossággal eddig egy kalap alá vett legkisebb cégek tarifáit nem vagy kevésbé mérsékelte, a közepes üzemek áramára pedig egyenesen nő, szerteágazó becslések szerint 2–40 százalékkal. Olybá tűnik tehát, hogy amit a kormány levett a lakosság válláról, azt átrakta a cégekére.

Az is furcsa, hogy a régebben szinte kizárólag áremelési érveket meghalló hivatal most pont akkora költségesést mért az áramcégeknél, amelyből 10 százalékos lakossági tarifacsökkentés jött ki. Mintha csak egy előre megírt szám mögé kellett volna köríteniük egy hitelesnek tűnő közgazdasági maszlagot. A távhőárcsökkentés pedig egy soha ki nem fogyó varázskassza révén senkinek sem okoz veszteséget. Egészében olybá tűnik, hogy az energiaárakat továbbra is trükkök százai övezik a kormányzati berkekben. Hogy a polgár joggal érezheti, fogyasztóként senki sem kíváncsi rá, legfeljebb választóként, akkor is szavazatát kéri cserébe valami trükkös bizottság. Kérdés, gyanúmat kinek jelentsem be.