Ámulva nézem a csodálkozókat, ámulva nézem őket megint. Amint fejüket csóválva hitetlenkednek: nohát, hogy miket nem mond ez a mondóember! És tagja a kormánypártnak! Ötös tagja. Gyorsan tessék már kizárni onnan! Nézze meg az ember! Ilyenkor nekem mindig Semprún jut eszembe, aki azt írja A nagy utazásban, mikor a francia vagy német polgárok nekikezdenek a sopánkodásnak: nohát, hogy mit nem művelnek ezek a nácik! Hát embereket ölnek, gyerekeket. Hát ezt soha nem hittük volna! Mire Semprún visszakérdez: Miért? Nem tudtátok, hogy nácik?

Az itten most regnáló párt persze nem náci párt, még csak nem is fasiszta. De nem is antifasiszta. Ha kell, az, ha kell, nem az. Mindegy neki. Elve, értéke, erkölcse, tartása nincsen, csak érdeke, zsebe. Ha az kell, hogy egy kicsit antifasiszta legyen, hát a Vezér kijelöli és kiküldi az antifasiszta felelőst. Határidő háromtól ötig. Ha fasisztának kell lenni, kijelöl egy másikat. Vagy kijelöli ugyanazt. Mindegy. Ha az kell, azok lesznek: fasiszták. Ha az, akkor anti. Ízlés, kultúra, múlt nem képez akadályt. Egyikkel sem rendelkeznek ugyanis.

Azért is ámulok a csodálkozókon, mert pontosan lehetett tudni, hogy most ez következik: egy kiadós zsidózás vagy/és cigányozás. Az antifasiszta penzum ugyanis éppen letudva volt: a felelős elmondta a beszédét a Kossuth téren, oldalán annak a politikusnak, akit ő és hívei csak az ország tönkretételéért felelős „libás”-ként aposztrofálnak. Hogy ez a beszéd mennyire volt hiteles, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szónok maga dicsekedett el azzal, hogy előzetesen egyeztetett főnökével. Egyeztetett antifasizmus. Hát milyen ez?

Bizony, igazuk volt azoknak, akik azt mondták, ők tartoznak a maguk antifasizmusának azzal, hogy nem mennek el olyan gyűlésre, amelyen ennek a kormánypártnak vezetője mondhat beszédet.

De lehetett tudni, hogy pár héten belül vissza kell lendíteni az ingát. Ki kell balanszírozni még ezt a beszédet is. Szinte hallom, ahogy az agytrösztben röhögve mondja valaki: „Itt az ideje kicsit behergelni azt a néhány idióta, pápaszemes, állatvédő bioboltba járót, hö-hö…”

Hát megtörtént. Szemünk előtt lejtik az urak a maguk antifasiszta pávatáncát. És lejtik tovább. A lap kedden egy kicsit elhatárolódik kedves publicistájától, szerdán már azt írja címoldalán: akik az ő emberüket bántják, rosszabbak és veszélyesebbek, mint a késes gyilkosok.

A derék véres tollforgatót nem fogják pártjából kizárni, és ne is zárják ki soha. Ott a helye ugyanis. Ahogy Révbíró Tamás szabatosan megfogalmazta: nem szeretnénk egy ilyen emberrel egy párton kívül lenni. Tenni pedig ennyit lehet: pávatáncossal nem kell szóba elegyedni. Nem kell vele együtt gyűlésezni, nem kell vele egyeztetni, nem kell vele iddogálni, vacsorálni, nem kell polgártársnak tekinteni őt. Civil karanténba kell őt zárni. Elnézni mellette. És kész.