Ezt is megértük egy magyar focimeccs miatt. Az elmúlt évtizedekben ahhoz szoktunk, hogy a szégyent a pályán történtek miatt kell elszenvednünk. Ezúttal azonban nem ott, hanem a nézőtéren mértünk magunkra vereséget ország-világ előtt. Csak az eredményt nem a lefújáskor, hanem tegnap hirdette ki a FIFA, amely az augusztusban játszott magyar–izraeli mérkőzés alatt történt rasszista megnyilvánulások miatt büntette meg az MLSZ-t, amelynek a Magyarország–Románia vb-selejtezőt zárt kapuk mögött kell megrendeznie.

Tiszta haszon: legalább nem kapunk még egy büntetést az ott elhangzó bekiabálások miatt. Az esély meglenne rá, hiszen az izraeli „barátságos” mérkőzésen történtek nem ríttak ki a hazai stadionokban megszokottaktól. Sőt: az lett volna a meglepetés, ha egy izraeli meccset megúszunk zsidózás nélkül. A FIFA döntése a világ értékítélete: van, amiben nincs alku.

Ez még akkor is igaz, hogy ha a rasszizmus elleni küzdelmet zászlajára tűző szervezet elnöke „nem megfelelő megoldásnak” minősítette a Milan-játékos Boateng lépését, aki a rasszista bekiabálások miatt a napokban mérkőzés közben levonult a pályáról. A futballstadionok nézőterének rasszizmusa nem magyar jelenség, a mértéke és eltűrése azonban nagyon is az. A magyar labdarúgás vezetőinek be kellene látniuk: amíg a nézőtérről nem száműzik a rasszizmust, nem lehet sporteseményről beszélni.

Azt viszont nem remélheti senki, hogy a focipályákon tartósan rendet lehet tenni egy olyan országban, amelynek a parlamentjében zsidóznak, a kormányoldal emblematikus publicistája pedig mind vadabbul cigányozik.

Egy-egy meccsre be lehet zárni a stadionok kapuit, de a pályákról nem lehet hermetikusan kizárni a külvilágot.