A pillanatot megélni kell – mondom gyakran, s teszem is – már amennyire a rohanó világ ezt engedi. Néha bizonytalan vagyok, eleget teszek-e mindennek, ami belülről hajt, s azt sem tudom, nem kívánok-e lehetetlent. Mégis van úgy, hogy biztosan tudom, éppen jó helyen vagyok és jó időben. Kétségtelen, hogy némi szerencsét és szervezést is igényel ez – de az életben semmit nem adnak ingyen.

Nézegetem a repülőt. Papírból van, úgy hatvancentis, remekül repült, csak úgy siklott a színpad felett, meg sem állt a negyedik sorig. Egy angyal küldte a színpadról – épp nekem. Csak ki kellett nyújtanom a kezem. Csak kicsit kellett akarnom. Az estét, akik ott voltunk, igazán akartuk, és soha meg nem ismétlődő pillanatsor részesei lehettünk.

Egy fantasztikus előadást láthattunk, zseniális színészi alakításokkal, ötletekkel telit. A faji, vallási, politikai, társadalmi kérdések időszerűsége nem vitatható. A nézőtér zsúfolásig telt – ez nem lepett meg, hiszen csak nagy nehézségek árán kaptunk a darabra (Angyalok Amerikában) jegyet. Az inkább, hogy a korkép mily vegyes volt: a húsz év körüliek ugyanúgy ott voltak, mint joviális öregurak és hölgyek.

Bár a téma még napjainkban is megosztó, annak ilyetén feldolgozása bátorságra vall – a szünetben mindösszesen egy pár távozott. Az úriembert teljesen véletlenül régről ismerem, s tudom, nem épp elfogadó. A színházhoz persze sok esetben elég a befogadás, és köztudott, hogy a mai magyar társadalomra nem jellemző a tolerancia, az elfogadás. A másság esetében különösen nem.

Ezt tudván nagy érdem, ha egy ilyen darab telt házzal fut. Még nagyobb, ha a végén állva tapsol a közönség. És szívet tépő, ha az egymás kezét szorosan szorító színészek mindeközben egytől egyig némán sírnak. Ha december 17-én az angyalok is kaphattak volna szavazati jogot ama bizonyos bizottságban, Alföldi Róbert fölényesen győz. De őket senki sem kérdezte.

Ezen az estén viszont meghallották hívó szavát, senkivel és semmivel nem törődve leszálltak közénk, és ő elsöprő győzelmet aratott. Nézegetem a repülőt még mindig, nem győzök betelni vele. Kipróbálom itthon is, fennmarad hosszan, bátran száll.

Varró Szilvia Éva, Budapest

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.