Erkölcsi vitákat ritkán szoktak tudományos bizonyítékokkal eldönteni. Az, hogy lopni nem helyes, nem tudományos érveken nyugszik, hanem morális meggyőződésen. Ez a helyzet a szegregációval is. Ha hiszünk abban, hogy minden gyerek méltósága egyformán fontos, más megfogalmazásban: hogy Istennek valamennyi gyerek egyformán kedves, akkor bőrszín alapján nem választhatjuk szét őket.

Az ugyanis bűn – ez sem tudományos, hanem erkölcsi minősítés. Magyarországon mégis szétválasztják őket. Ebben újabban egyházi intézmények is fontos szerepet játszanak, no meg a kormány illetékes tagja (valaha egyházi személy), aki ezt helyesli. Nyíregyházán pár éve – nagy nehezen – felszámoltak egy iskolát, amely azt a funkciót töltötte be, hogy a roma gyerekeket odagyűjtsék. Most az iskola újranyitott a görög katolikus egyház fenntartásában, és ugyanezt a funkciót látja el.

A hivatalos, és az is lehet, hogy őszinte egyházi felfogásban ők csak a rászoruló gyerekeknek segítenek. De nem segítenek. Lehet, hogy ebben hisznek, de ez nem igaz. Tudományosan nem igaz. Ahogy már több komoly kutatás, a Kertesi Gábor és Kézdi Gábor közgazdász által nemrég publikált, több ezer fiatal pályafutását kiértékelő vizsgálat is egyértelműen bizonyítja, a szegregált iskolában tanulók lényegesen gyengébb teljesítményre képesek, mint a minden szempontból hasonló, de integrált osztályokba járó roma társaik.

Ennek súlyos következménye van: azok a gyerekek, akik elkülönített iskolákba járnak, nem jutnak megfelelő képzettséghez (tudományos tény), a többségük munkanélküli lesz (tudományos tény), rövidebb ideig élnek (tudományos tény), ezért a szegregáció társadalmi költségei óriásiak (tudományos tény). A tudomány itt azt bizonyította be, hogy mennyire káros az, ami erkölcsileg helytelen. Erre mondja azt a kormány és az egyház képviselője, hogy a szegregáló iskolákban eddig nyilván nem folyt megfelelő munka, de majd most. Ezúttal másképp lesz.

Nem lesz másképp. Mert a szegregált iskolákkal nemcsak az a baj, hogy az oktatás színvonala rossz, mert ezen esetleg lehetne változtatni (valójában nem lehet), hanem az, hogy a társadalmi integráció folyamata már gyerekkorban ellehetetlenül, és azon az élményen, hogy vagyunk mi, romák és vannak ők, magyarok, semmilyen felzárkóztató fejlesztés nem tud segíteni.

Ezzel tisztában van Kocsis Fülöp görög katolikus püspök is, aki Balog minisztert dicsérő levelében így fogalmazott: „Káros, ha különböző kultúrában élő gyermekek nem találkoznak, ha nem ismerik egymást, ha nem hatnak serkentően egymásra, és még sorolhatnánk a jól ismert érveket. (…) Ezt a tényt senki nem vonja kétségbe. Nem ezt a nyilvánvaló igazságot kell ismételgetni és számadatok ezreivel bizonyítgatni.” Nyilván azért nem kell ezt számokkal bizonygatni, tehetnénk hozzá, mert ez ugye egy erkölcsi parancs. Nem szegregálunk. Nem lopunk. Nincs de. Persze a szegregáció esetében van. A nyomorba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.