Az idei év legfőbb gazdaságpolitikai célkitűzéseként jelölte meg a kormány a feketeüzletek elleni harcot. Kezdhették volna két és fél évvel korábban is – persze érthető, miért nem: könnyebb volt a legális forgalom fő bázisaira egy tollvonással sarcot kivetni (multi- és bankadó), illetve bizonyos magánbefektetéseket az államkasszába „menteni” (magán-nyugdíjpénztári vagyon), mint az adóelkerülés zavarosában keresni az újabb bevételi lehetőségeket.

Most csaknem kétszázmilliárd forintot remélnek az e területen bekeményedő szabályoktól. A remélt cél felé két úton indul el a kabinet. A hagyományos eszköztár (az ellenőrzések gyakoribbá és szigorúbbá tétele) mellett már a kiberkor eszközei is megjelennek, amikor az összes hazai pénztárgépet bekötik az adóhatóság központi számítógépébe, illetve korlátoznák a készpénzforgalmat, átterelve az adásvételeket a sokkal ellenőrizhetőbb utalásos rendszerbe.

A feketefoglalkoztatás külön kategória, ezt már tavaly kiemelten kezelte a hatóság: mindjárt másfélszer annyi visszaélésre derült fény az ellenőrzésekkor, mint egy évvel korábban. Ám a felderített esetek az összes becsült feketemunka néhány százalékát teszik ki csupán. A legfertőzöttebb területnek tartott élelmiszer-kereskedelemben két alapvető árucikkre (gabona és sertéshús) az úgynevezett fordított áfa bevezetését fontolgatják.

E termékekre csak a végfelhasználáskor keletkezne adófizetési kötelezettség, és így megszűnik az áruk fiktív „utaztatásának” és áfaelszámolásának lehetősége – csak ebből a változtatásból 25 milliárdot remél a kormány. A terveket csak üdvözölni lehet. Nagy kár, hogy aligha valósulnak meg. A pénztárgépeket beköthetik akár a NASA központi rendszerébe is – bár egy tegnapi bejelentés szerint a NAV-hoz sem áprilisban, hanem kicsit később fogják –, ha a pék tíz kenyérből továbbra is csak kettőről ad számlát a boltosoknak, a többit, ahogy eddig, pénztári „beütés” nélkül adják el a megbízható vevői körnek.

Ugyanígy állunk a feketemunkával is: amíg 400 forintos órabérért romániai, kárpátaljai (és hazai) munkásokat feketén, szinte rabszolgaként lehet dolgoztatni, addig sokak számára megéri a kockázat. Friss felmérés szerint a kis- és középvállalkozói szférában akár az ötven százalékot is meghaladhatja a feketemunka aránya. A valójában 12 órás műszakban dolgozó bolti eladó legfeljebb hat órára van minimálbérre bejelentve, és bitangkasszába teszi a svarcban eladott felvágott árát. Abból kapja a valódi fizetését is.

Talán nem így lenne, ha a legális vállalkozások terhe nem lenne olyan magas, mint amilyen. Az Európa-rekorder 27 százalékos áfánk szinte kiabál a csalásért, ahogy a szabályszerű foglalkoztatás túlsúlyos közterhe is. Kormányunk választási kampányában drasztikus adócsökkentést ígért – a jól keresők meg is kapták. Egy ilyen rendszerben törvényszerű a kiskapukeresés. Talán a mechanizmuson kellene előbb igazítani, utána jöhetne a keménykedés. Addig a legszigorúbb ellenőrzés is keveset ér.