Elképesztő dologgal állt elő a Magyar Bírói Egyesület. A szervezet szerint a bírák ellen folyó büntetőeljárások „több ponton átláthatatlanok, szabályozatlanok”, „egyes eljárások elbizonytalanítják a bírói kart”. A honlapjukon nyilvánosságra hozott dokumentum a részletekkel adós marad, így csak találgatni lehet. Annyi érződik, hogy a bírók frusztráltak. Van rá okuk.

Csak néhány példa: méltatlan módon eltávolították a Kúriává átkeresztelt Legfelsőbb Bíróság elnökét, átalakították a bírói önigazgatás rendszerét, törvénybe (!) foglalták a 2006-os zavargások elkövetőinek ügyében hozott egyes ítéletek semmisségét. A legdurvább lépés pedig az volt, hogy kényszernyugdíjazták a bírói kar csaknem tíz százalékát. Az Európai Unió Bírósága kimondta ugyan, hogy ez sérti a közösségi jogot, így a bírókat vissza kell venni, ám a vezetői posztokat már nem kapják vissza azok, akiktől jogsértéssel vették el.

Van ok az aggodalomra, de a bírói egyesület eddig nem emelte fel a szavát. Határozottan kinyilváníthatták volna, hogy jogállamban elfogadhatatlan egy önálló hatalmi ág csúcsvezetőjének ok nélküli és idő előtti felállítása. Az is, hogy a bírói nyugdíjkorhatárt egyik napról a másikra nyolc évvel csökkentsék. Ehhez képest most azt követelik, hogy jogellenesen menesztett kollégáiktól legalább ne vonják le a 98 százalékos különadót. Ez is fontos. Üdvözlendő, ha az érdekképviselet magára talál, és a bírákat érintő minden ügyben szót emel. Ez valamennyiünk érdeke, hiszen pártatlan és tisztességes eljárást bizonytalan bíráktól nem várhatunk. Aki úgy érzi, hogy tartania kell valamitől, nem képes kizárólag a jogszabályok alapján és saját lelkiismerete szerint dönteni. Hajlamossá válhat arra, hogy más szempontokra is figyelemmel legyen. Pártutasításokra vagy szavakba sem öntött elvárásokra.

Olyan feltételeket kell tehát teremteni, hogy egy bíró a hivatásával, saját státusával összefüggésben ne bizonytalanodjék el. Erre a jogalkotónak, illetve az igazságszolgáltatás más szereplőinek is figyelemmel kell lennie. Vagyis: ha bíró követ el bűncselekményt, felelősségre kell vonni, de csakis átlátható és pontosan szabályozott eljárásban.

Többen megerősítették, hogy ma ezek a követelmények nem mindig érvényesülnek, s különösen a mentelmi jog felfüggesztése körül tapasztalnak anomáliákat. De azt sem értik, hogy egy bíró ittas vezetési ügyében miként sikerül egy évnél tovább húzni a nyomozást. Máskor jó ideig homályban marad, hogy valakivel szemben egyáltalán miért folyik eljárás. (Nemegyszer a bírók által vezetett perekben érdekelt felek tesznek – esetleg teljesen megalapozatlanul – feljelentést, hogy kizárassák a bírót, amivel némi időt nyerhetnek.)

Jó lenne, ha minderről a nyilvánosság előtt beszélnének. Arról is, ha a bíró megtévedt – ma egy fegyelmi eljárás szolgálati titoknak számít, de a büntetőügyekről sem szívesen adnak tájékoztatást –, s arról is, amikor maga válik az igazságszolgáltatás áldozatává.