Emlékszik még a kedves olvasó Szilágyi György egykoron agyonjátszott monológjára? „Hanyas vagy? ’28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Ugyanazt a nótát fújjuk, nem igaz?” Nem igaz!

Az új év első napjaiban megjelent két gyermek két írása két ’28-as apáról. Könczei Csilla kolozsvári néprajzkutató emlékezik meg „szekus blogjában” néprajzkutató apjáról, aki január elsején lett volna 85 éves, de már harminc éve halott.

Könczei Ádámot az ’56 utáni erdélyi megtorlás söpörte le a katedráról, és kutatói állásban is csak pillanatokra tűrték meg. Halálos balesetéig negyedszázadon át üldözte őt a román kommunista titkosszolgálat, részletesen kidolgozott tervek szerint, legalább harminc besúgóval. Miközben hol nyomorgó munkanélküliként, hol fizikai munkásként, hol nyomdai korrektorként, lapterjesztőként nevelte négy gyermekét, újra bejárta Bartók és Kodály erdélyi gyűjtőútjait és rögzítette a változásokat, életre segítette az erdélyi táncházmozgalmat, és hatalmas archívumot hagyott hátra sok tízezer általa gyűjtött közmondással, szólással, találós kérdéssel, népdallal, balladával, hangszeres zenei felvétellel.

„Egy eddig jórészt elfecsérelődött olyan erdélyi életpálya, amelyre legalább annyira jellemző, ha nem jobban, a félbemaradt-félbeszakadt gyűjtések-kutatások, a félbemaradt tanulmányok, illetve a kéziratban vagy levonatban rekedt írások tömege. Egy olyan erdélyi magyar folkloristáé, aki – noha egész életében erre készült és erre törekedett – eddig életében hivatásszerűen mindössze 1 (azaz egy) évig foglalkozhatott népköltészeti kutatásokkal... szétforgácsolódás, az elvárások, de az elmélyült, alapos munka, a kiteljesedés és a »bizonyítás« lehetetlenné tevésével vagy lefékezésének önemésztő kényszerében.” Így foglalta össze Könczei Ádám az élethelyzetét halála előtt két évvel.

Szőcs István író, kritikus sokakról sokat jelentett. A Könczei Ádámról készült dossziék ezer oldalából jó néhány tőle származik. Fia, Szőcs Géza exállamtitkár, Orbán Viktor főtanácsadója január 2-án az MTI-n keresztül közleményt adott ki. E szerint: az erdélyi jelentők közül az apjával foglalkoznak a legtöbbet, s nem gondolhatja, hogy ez a tény a személyétől elválasztható. „Apám rólam szóló jelentéseit ugyan inkább a paródia műfajába sorolnám – de nem tudhatom, másoknak, más esetekben mennyit ártott ténylegesen, akár volt benne ártó szándék, akár – mint feltevésem és meggyőződésem – nem volt.” Szőcs azt írja, fogalma sincs, mennyi bűnt követtek el a fölmenői, de mindenesetre feltett szándéka azokat íróként és politikusként jóvátenni.

Senki sem felel a rokonaiért. De mindenki felel azokért, akiknek amorális, intellektuális fölmagasztalásában részt vett. Márpedig Szőcs Géza 2008-ban apja ünnepeltetésének főszervezője, a tiszteletére készült antológia szerkesztője volt. Sok évvel azután, hogy jelentéseinek megtekintése módjában állott. Szőcs Géza csak akkor nem tudhatja, volt-e apja jelentéseiben ártó szándék, ha nem akarja tudni, ha nem akarja megismerni pl. a Könczei Ádámról szóló jelentéseket. Azt viszont Könczei Csilla blogjából már rég tudnia kell, hogy Könczei Ádám lánya már jóval azelőtt azonosította a „Rusz Péter” fedőnevű besúgót, hogy 2010 elején hivatalos értesítést kapott volna kilétéről. Felkereste Szőcs Istvánt, aki nem tagadhatta, hogy a jelentéseket ő írta, de kijelentette, hogy ezt nyilvánosan elismerni nem fogja. Ha Szőcs Géza legalább ennek a gyáva, jelen idejű sunyításnak a minősítésére nem áll készen, aligha volt érdemes az ügyben megszólalnia.