Bár az egészségügyi tárcánál úgy vélik, hogy a kormányhatározat ellenére is tudják majd kezelni a helyzetet, a terepen, a betegágyak mellett többen inkább arra fogadnának: itt a vége. Az új előírásokat nem lehet úgy végrehajtani, hogy a kórházak, rendelők működőképesek maradjanak. A különféle kiskapuk keresése súlyos ellátási és biztonsági kockázatokat hordoz.

A friss kormányhatározat szerint a nyugdíjkorhatárt elért (és teljes nyugdíjjogosultságot szerzett) közalkalmazottakat január végéig ki kell szorítani a kórházakból és az egyéb egészségügyi intézményekből is. (A közoktatásban is hasonló a helyzet.) A közlöny útján a kormány felszólítja minisztereit, hogy a felügyeletük alatt álló intézményekben ne alkalmazzák őket, a fennálló közalkalmazotti jogviszonyukat szüntessék meg, se vállalkozási, se megbízási szerződést ne kössenek velük.

Mindössze annyi kibúvót hagy a határozat, hogy indokolt esetben, egyéni kérvény alapján a kormány adhat személyes mentességet. Vagyis minden egyes esetben külön kell kérelmezni a kormánynál annak, aki nyugdíjat élvez, de munkájára szükség van, mert nincs helyette más és ő is dolgozna még. Már maga az eljárás is megalázó. Úgy kényszerítenek a nyugdíj és a munkabér közötti választásra, hogy ma még nem tudható, milyen szabályok, milyen jövedelem kiegészítések és -elvonások mellett tehetik ezt.

Orbán Viktor jelezte a sajtó útján, hogy akit a szükség a helyén tart, az nem kaphat kevesebb bért, mint amennyi korábban a nyugdíjból és a munkabérből összejött neki, de hogy ez pontosan mit jelent, azt még a kormánytisztviselők sem tudják. Csak annyi bizonyos: azzal, hogy egyes ápolók, orvosok kérelmezik a továbbfoglalkoztatásukat, maguk mondanak le a nyugdíjukról.

Már az is nagyon furcsa volt, ahogyan a parlament tavalyi utolsó munkanapján született döntés arról, hogy az egészségügy közalkalmazottai sem dolgozhatnak nyugdíjuk megtartása mellett. E törvény szerint július elsejéig kellett volna a nyugdíjat is felvevő közalkalmazott orvosok, szakdolgozók munkaviszonyát megszüntetni, a karácsony és szilveszter között született kormányhatározat viszont öt hónappal lerövidítette a felkészülési időt.

Amikor még csak a törvény szövege volt ismert, az intézményvezetők néhány nap alatt megtalálni vélték a kiskapukat, hogy az összeomlás előtt álló egészségügyben maradjon gyógyító. Ezután jött a feketeleves, mert a kormányhatározattal bezárták az ismert kiskapukat, és nyomás alá helyezték az intézményvezetőket. Ott ugyanis, ahol fel kell mondani a „nyugdíj vagy munka” szabály miatt a munkaszerződést, immár az állás is megszűnik. Az egészségügy pedig most is orvos- és ápolóhiánnyal küszködik.

Óvatos becslések szerint mintegy 8 ezer embert érint közvetlenül a korhatárszabály. A tárca kalkulációja szerint két-három ezer orvosnak kellene mentességet adni. Így még mindig marad néhány ezer, akinek nemcsak a munkája, de az álláshelye is megszűnhet. Köztük lehet az a két-háromszáz háziorvosi körzet, ahol az orvos közalkalmazott maradt. Nem tudjuk, hogy ebből hány helyen van nyugdíjas kor után dolgozó. Ám, ha csak egy is van ott, az a háziorvosi munkahely megszűnését, az ellátás teljes felszámolását jelenti. A mai viszonyok közepette a hazai kórházakban egyetlen munkavállaló elvesztése sem fájdalommentes.

Egy másik, pillanatnyilag még végrehajthatatlan jogszabály előírja, hogy hány orvosra van szükség például egy rendelés vagy kórházi osztály üzemeltetéséhez. Sok helyen már most sincs elég, ezért foglalkoztatnak nyugdíjast. Ha a beavatkozás közben három orvosnak kell tartani a sebszéleket kitámasztó kampót, akkor mindegy, hogy hány éves, csak fogja valaki.

Ugyanis az olyan kórházat, műtőt bezárják, amely nyárig nem tud elég orvost és ápolót szerződtetni a feladataihoz. A minimumfeltételekről szóló jogszabály rögzíti, hogy hány orvosra és más szakemberre van szükség az egészségügyben, miközben egy másikkal kiűzik onnan a gyógyítókat.