A kormány felvételi-szájbarágója hasznos olvasmány azoknak, akik Kósa Lajoshoz hasonlóan példás szorgalommal kutatják, miért vonultak utcára a diákok estéről estére december közepén, jóllehet Orbán Viktor romkocsmában szervezett 2-0-s nemzeti konzultációja után ripsz-ropsz megszüntette a tiltakozások okát. Egyszersmind azonban az iromány erős arcon rúgás azoknak, akiknek készült.

A kormány csak olyan szakokat támogat állami ösztöndíjjal, amelyeket nemzetstratégiai fontosságúnak tart – írják. A gazdasági és jogi képzések fizetőssé tételét mégis azzal indokolják, hogy igazságtalan, ha olyan képzéseket támogatna az állam, amelyekkel magas jövedelemre lehet szert tenni. Egy alsó tagozatos kisdiák is tudja, hogy ez a kamu iskolapéldája. A „gondolatot” megspékelve a röghöz kötés indoklásával – ne a magyar adófizetők pénzéből képezzenek diplomásokat más országoknak! – magyarázatot kapunk arra, miért vándorol el a magyar diplomás.

Úgy érezné, nem kellenek itt a tudástól magabiztos, gondolkodó és kreatív fejek? Akik nemcsak azért tanulnak gazdaságot vagy épp jogot, mert sokat akarnak keresni, hanem mert szívesen végeznek értelmes munkát, mert tenni akarnak az országért, mert szeretik… Hogyan kívánja a kormány biztosítani a rátermett gazdasági és jogi szakembereket a jövőnek? (Pont e szakok esetében szükségtelen volna a röghöz kötés, ugyanis a jogásznak és közgazdásznak sokat kell tanulnia ahhoz a diploma után is, hogy máshol csináljon karriert.)

Ezzel a szemlélettel nem pusztán rövid távon okoznak kárt a hazai felsőoktatásnak: generációkra előre kódolják, hogy a legtehetségesebbek ne itthon, az ország javára dolgozzanak. Nemcsak attól a lehetőségtől fosztják meg a magyar fiatalokat, hogy külföldön szerezzenek gyakorlatot, ismerjenek meg más kultúrákat, hanem az ország is elesik a lehetőségtől, hogy a másutt megszerzett tudást és szemléletet itthon hasznosítsák a fiatal szakemberek.

Ráadásként még az egyetemektől is elveszik a fiatalokat, akik közül a legjobbak ugyanis sok uniós tagállamban ingyen tanulhatnak, tekintet nélkül az állampolgárságukra. Azt, aki a begyöpösödött hazai szemlélet miatt eleve külföldön kezdi el tanulmányait, jó eséllyel örökre elvesztettük. Aki ismeri a fiatalokat, tudja: az egyetemen nagyon erős kötődések alakulnak ki egy ország, még inkább egy-egy város iránt, hiszen ott alakulnak a szerelmek, a barátságok, a tanár–diák viszony, minden, amit szakmai és emberi kapcsolatrendszernek hívunk.

Akit ez ideköt, előbb-utóbb hazajön – ha olyanok a körülmények, akkor előbb. Akit ez sem köt ide, azt már aligha lehet Magyarországhoz láncolni. Egy külföldön is tanuló fiatal barátom mondta: akárhol is dolgozom a jövőben, New Yorkban, Londonban vagy épp Pekingben, ott mindig idegen leszek. Itthon viszont stabilan van múltam s jövőm. Kár, hogy a jelen ilyen gyorsan változik…

Diáksztrájk az Ady Endre Gimnáziumban