Eszerint „2011 különösen sikeres év volt a magyar mezőgazdaság számára, ezáltal a nemzetgazdasági növekedés súlypontja az utolsó két negyedévben az ipari termelésről, illetve a külkereskedelmi többletről a mezőgazdaságra került át. Ezzel a mezőgazdasági hozzájárulás a nemzetgazdasági GDP-ben 3,2%-ról 4,6%-ra nőtt. (…) A mezőgazdaság megnövekedett teljesítménye nélkül a nemzetgazdaság csak minimális gazdasági növekedést tudott volna felmutatni a 2011. évben.”

Az elégedettség jogos. Baj csak azzal van, hogy bizonyos kormányilletékesek ezt a jó tavalyi évet mindjárt tendenciának látták, vagy legalábbis automatikusan megismételhetőnek vélték. Nosza, be is építették az idei össznemzeti tervszámokba. Aztán jött a tragikus időjárás (amiről persze senki nem tehet). Csak az aszály elvitt az ágazatból úgy 400 milliárdot, viharokról, fagyokról, belvizekről nem is beszélve. Most az agrárágazat nemhogy fel-, de egyenesen lehúzza a nemzetgazdaság össztermelési eredményeit.

Az agrártermelés és a GDP kapcsolatáról hosszú évtizedek óta tart a vita – mennyire mérhető össze, hogyan illeszthető bele, mennyi lenne hazánkban a kívánatos arány, mekkora a foglalkoztatási ereje stb. Nem tegnap találták ki azt sem, hogy tartósan és biztonságosan mezőgazdasági bevételre alapozni csak azokban az országokban lehet, ahol akár a különlegesen stabil klíma (ilyesmi ma már alig akad) vagy a precízen szervezett termelés a hatékony technológiával karöltve garantálja a termést.

Plusz az ágazat egészének működése jól átlátható, szabatos nyilvántartáson alapul, ha be kell avatkozni, tudjuk, mibe, ha számolni kell, tudjuk, mit. Nálunk sem ez, sem az, de pláne e harmadik tényező nem jellemző. A kormányzat természetesen az állami statisztikák alapján számol, ám az ott szereplő adatok főként abból a legális gazdasági szektorból (a vállalkozások világából) származnak, amelyek tevékenységét éppen most igyekszik mindenféle eszközzel visszaszorítani a kormányzat. Hogy a kis-, ős- és családi termelés valódi teljesítménye pontosan mennyi is, azt igazából senki sem tudja, mert bizonyos bevételi határ alatt még adóbevallást sem kell készíteni, nemhogy adózni.

Ha a hivatalosan leadózott bevételek között hirtelen megjelenne az ágazati fekete-szürke gazdaság minimum másfél ezermilliárdosra becsült forgalma, lenne itt olyan ugrásszerű gazdasági növekedés (papíron), amiben még az orbáni álomvilágban sem mernek ma reménykedni. De nem lesz: sőt a kormányzati szándékok éppen olyan rendszer felé lökdösik az ágazatot, amelynek óhatatlanul velejárója még több legális agrárforint elszürkülése, netán elfeketedése. Ha az ágazat újabb elkisgazdásítását valóban két éven belül megvalósítja a kormány, az akkori pénzügyminiszter vakarhatja majd a fejét: mennyi volt és hova lett az agrár-GDP?