Minden hiába? Mikorra kormányunk nagy nehezen minden számot a helyére gyömöszkölt a költségvetésben, vért izzadva, addig-addig alakítva a sorokat, hogy a végén Matolcsy miniszter úr sem ismert rá saját kezűleg jegyzett javaslatára, melyet pedig alig hat hónapja terjesztett a Tisztelt Képviselőház elé, az amcsiknál bekattant valami, s lehet, hogy az év végi kakasviadaluk miatt a magyar büdzsé nem él meg öt percet sem a 2013-as esztendőből.

Pillanatnyilag nem látszik megoldás az amerikai költségvetési és adósságvitában, az idő pedig egyre jobban szorítja a feleket. Ha nem tudnak megállapodni idén, s emiatt az Egyesült Államok adóssága átlépi a kritikus szintet, Washingtonnak muszáj lesz megszorító intézkedéseket bevezetnie. Ennek pedig egyenes következménye lesz az amerikai gazdaság fékezése, afelől pedig ne legyen kétségünk, hogy akkor Budapest is búcsút inthet a 0,9 százalékos növekedési álmainak.

No, nem mintha ezt az álmot a kormányon kívül bárki felvállalná. Valójában az a kérdés, hogy ha lesz „költségvetési szakadék”, lesz-e mérhető magyar növekedés, vagy jövőre is zsugorodik a magyar gazdaság. S lesz-e olyan befektető, aki azokon a hozamszinteken hajlandó megvenni a magyar papírokat, amelyeken az utóbbi időben – kellemes meglepetésre – forogtak. S lesz-e olyan megértő brüsszeli diplomata, amelyik kész figyelmen kívül hagyni a túlzottdeficit-eljárás elbírálásakor, hogy megint kívülről szakad nyakunkba a baj. Mert ha beütne az amerikai ménkű, az újabb évvel (évekkel?) vetné vissza a kilábalásunkat. Sorsunk most Amerikától függ.