Ha pofon vágnak, a másik arcunkat is oda kéne tartanunk, de erre én erkölcsileg nem állok készen. Ha megütnek, arra válaszolni kell, különben mindig ütni fognak – indokolta az orosz elnök, hogy miért fogadja megértéssel az orosz törvényhozás által megszavazott jogszabályt, amelynek alapján amerikai állampolgár nem fogadhatna örökbe orosz gyermeket. Feltéve, ha Vlagyimir Putyin aláírja az új norma szövegét.

Az orosz árvák védelmére hivatkozó törvény könnyen talál érvet arra, miért kell megállítani a gyermekek tengerentúlra való áramlását, elég csak hivatkozni az autóban hagyva hőgutát kapott kétéves Gyima Jakovlevre – aki az új törvény „névadója” is lett –, a számtalan sérüléssel kórházba került hétéves Ivan Szkorobogatovra, vagy a kilencéves Anton Fominra, aki vélhetőleg a pincébe volt bezárva, amikor a nevelőszülők távollétében leégett a család nebraskai háza. Mindegyik eset felháborító, nem kevésbé, mint azé a négyéves kislányé, akit nevelőanyja oktató szándékkal olyan súlyosan megvert, hogy abba másnapra belehalt. Holttestét a nevelő házaspár egy mocsárban rejtette el – igaz, ez már Oroszországban történt, de nem vetődött fel az örökbefogadás megtiltása belföldiek számára.

Lehet beszélni túlfűtött érzelmekről, a fogyatkozó nemzet védelméről – elvégre 20 év alatt 65 ezer orosz gyermek került így az Egyesült Államokba –, ám mindez képmutatónak tűnik annak ismeretében, hogy nem egy konkrét haláleset után döntött így a duma, hanem akkor, amikor néhány hivatalnok utazása, külföldi számlavezetése veszélybe került. Moszkva ugyanis vállalja: a lépés válasz az amerikai „Magnyitszkij-listára”, aminek nyomán hatvan orosz hivatalnoktól, orvostól, ügyésztől és családtagjaiktól tagadhatja meg Washington az amerikai vízumot, mert szerintük felelősségük lehet Szergej Magnyitszkij három évvel ezelőtti halálában. Ez moszkvai előzetes letartóztatásának idején érte az ügyészséget korrupcióval vádoló 37 éves könyvvizsgálót. A lista addig él, amíg az érintetteket Moszkva felelősségre nem vonja.

A magasra nyúló korrupcióval küzdeni nehezebb, mint haragos törvényt hozni – érdemben persze nem segítve az ország hétszázezer, negyedrészt nevelőotthonokban, háromnegyed részt hivatásos nevelőszülőknél élő állami gondozottján. (Nem beszélve arról a hatósági becslések szerint két-, gyermekvédők szerint négymillió gyerekről, akik hivatalosan családban, a gyakorlatban az utcán nőnek fel.)

Kifogását jelezte a törvény kapcsán Szergej Lavrov külügyminiszter is, pedig neki nem szokása nyíltan kritizálni olyan jogszabályt, amely bírja az elnök támogatását. De Moszkva talán abba sem gondolt bele, hogy milyen terhet vesz a nyakába azokban a régiókban – főként Oroszország távol-keleti részén –, ahol a külföldi örökbe fogadók aránya eléri a 79 százalékot. Az ő pótlásukra és a szülők nélkül élő, sokszor rettenetes állapotban lévő gyerekek helyzetének javítására nem lesz elég kiosztani néhány újabb kokit.