Nem tudom. De oly bizarr a hír, s hogy nem valahol, elhagyott ház pincéjében ölték meg. Azt, akiről azt se tudjuk, miért kellett meghalnia, és akinek legalább két napig tartó kivégzéséről pisz se hallszott ki. Netán valakik vigyáztak is arra, hogy a „dolog” (legalább az agyonvert ember haláláig – hogy ne vallhasson) titokban maradjon? Vajon ők hárman – a gyilkosok s az áldozat – ismerték korábbról egymást? Vagy: valamelyikük ismert valami fő maffiózót?, potentátot?

Ilyen gyilkossággal vagyon, s akár szabadság is elnyerhető? Kérdés, ki a főnök. De nem folytatom. Nem élem bele magam, mert a végén én döglök bele. (Arra nem is gondolok, hogy netán az áldozat még nagyobb, szadista bűnöket követett el, s ez volt a büntetése – hisz hallottunk már ilyet is...) Rémületes fantáziajátékom még gonoszabb: vannak idők, melyek átélőit ilyen, rájuk is jellemző módon büntet a néha igazságos sors.

Az utóbbi hetek, hónapok eseményeiért joggal büntet a fátum ilyen hírrel: íme a bizonyság, hogy a fátumnak remek stílusérzéke van. Ami a kurta történetben tragikus, azt elmélyíti, velőtrázóra hangszereli: ha nem kaptunk a fejünkhöz a mindennapi „szürke hömpölygésben” már-már undokul megszokott történetektől, hát rázzon föl sikító disszonanciájával: ember, észrevetted, mi történik körülötted?

Kíváncsiság dolgában régebben nem disztingváltam. Vén koromra megtanultam. Amikor megtudtam, hogy Ceausescu elődje, Gheorghiu-Dej, valamikor a harmincas évek végén a doftanai politikai börtön kommunista „részlegének” a feje, miután a „börtönkollektíva” kivívta, hogy húsvét közeledtével bort vásárolhassanak az ünnep köszöntésére, maga mellé vett két lelkes ifjút, a galaci Gherasimot és egy Ceausescu nevű heves fickót (aki magyar cipészmesterét egy árral leszúrta), cipeljenek mellette két demizsont borral, és meglátogatta a börtön „vasgárdista” (zöldinges, legionárius, náci) csoportját, és felköszöntötte őket, mondván, hogy ugyanaz a dúvad vetette őket börtönbe. A dúvad: II. Károly király. Akit a baloldal főleg ideológiailag: király mivoltában utált, a Vasgárda inkább Lupescuné, a király zsidó szeretője miatt. (Nota bene: a vasgárdisták Bukarestben az ellenük kirendelt kiskatonákat petróleummal leöntötték és felgyújtották…)

…Nagyritkán megjárja az eszem: fennállhat-e valamilyen bizalmas egyezség a Fidesz és a Jobbik között? Tekintettel a közelgő választásokra, a Fidesz-esély romlása növeli a Jobbik netán (fontos) szerepét a Fidesz távlati érdekei szempontjából. Elvi hipotézisem védhető, hisz lehet kormányzati oka-célja annak, hogy a Fidesz ne maradjon virtuális szövetséges nélkül a jövő parlamentben. (Más irányban –sötét krimi felé – arra is ötletelhetnék, hogy a Kozma utcai börtönben meggyilkolt férfi tán tudhatott holmi titkos paktumról, melynek elárulásával szépen kereshetett volna, a láthatatlan parancsnoknak tehát nem voltmás választása, likvidálnia kellett, amit – netán ugyanennyiért – a két benti „kolléga” elvállalt. De hát ez csak az én rablómesém; fantáziám alaptalan terméke, azaz inszinuáció. Ne vegyék komolyan.) De a csoport mindent megúszik, ez több mint jelzés arról, hogy a Jobbik a demokráciánál is többet érhet némelyeknek.

Legalábbis nagyon igyekszik közben állig fölfegyverkezni a Kossuth tér is: nagyon megvédeni magát. A hatalmas, elit terrorelhárító sereg mellé –olvasom az újságban, a „Rendelettervezet” felcímű hírben: most szervezi meg a belügyminiszter az új, több mint háromszáz fős parlamenti őrséget, melynek fölszereléséhez többek között elektromos sokkoló, bilincs, sorozatlövő fegyverek tartoznak. Ezek után ki állíthatná, hogy O. V. nem realista? Hisz kétségtelen: miközben dehogyis adta föl taktikai óvatosságát – hatalmi önvédelemből, el kell ismernem, immár szinte telhetetlen.

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.