Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata alapvető változást indított el az emberi gondolkodásban: deklarálta ugyanis, hogy nem néhányan, nem sokan, hanem mindenki egyenlőnek született, és egyenlő jogokkal és méltósággal rendelkezik. A nyilatkozat eszméjének megvalósítása az ENSZ egyik legfontosabb küldetése. A nemzetközi közösség számos helyen bizonyította a rasszizmus elleni és a nemi egyenlőség melletti elkötelezettségét, továbbá sokat tett a gyermekek védelme és a fogyatékkal élők támogatása terén.

Sok még a tennivalónk ezeken a területeken. De már sikeresen harcolunk a hátrányos megkülönböztetés ellen a törvénykezés és a gyakorlat szintjén. Néhány régi előítélet eltűnt, de még számos maradt. A világban sok helyütt a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek identitásuk miatt zaklatások célpontjai és néha emberölés áldozatai.

Gyerekként és tinédzserként is gúny tárgyai, társaik megverik, terrorizálják őket, az iskolából eltanácsolják, családjuk kitagadja őket, házasságba kényszerítik, vagy a legrosszabb esetekben öngyilkosságba hajszolják őket. A mássággal élők gyakran szenvednek a munkahelyen, kórházakban és az iskolákban – pont azokon a helyeken, ahol védelmet kellene kapniuk. A homoszexualitás több mint 76 országban bűncselekmény.

Számos alkalommal emeltem fel a szavam ez ellen a tragikus és igazságtalan kirekesztés ellen, és az elmúlt évek pozitív változásai a folytatásra bátorítanak. Európában, Amerikában, számos ázsiai és afrikai országban messzire mutató reformokat vezettek be, bámulatos változások történtek a társadalom hozzáállásában a világ sok részén. Az ENSZ is számos történelmi lépést tett. Tavaly az Emberi Jogi Tanács elfogadta az ENSZ első emberi jogokról, szexuális irányultságról és nemi identitásról szóló határozatát, amely mély aggodalmát fejezi ki a mássággal élők elleni erőszak és diszkrimináció miatt.

Az emberi jogi főbiztos kiadta az első olyan ENSZ-jelentést, amely dokumentálja a problémát, és az Emberi Jogi Tanács megvitatta ezeket: először az ENSZ történetében egy ENSZ-testület formális vitát tartott a kérdésben. Az aktivisták segítettek az első lépésekben, de a feladatot még nem végeztük el. Mindenki, de főként a vezetők fel kell emeljék szavukat a homofóbia ellen. Felháborító, hogy sok országban bűncselekménynek minősül, ha valaki saját neméből valót szeret. Máshol kirekesztő törvényeket fogadnak el. Ezek a törvények sok esetben a gyarmati uralom örökségei. A XIX. századi előítéleten alapuló törvények táplálják a XXI. századi gyűlöletet. Mindaddig, amíg a törvény megvetendőnek, bűnösnek és büntetendőnek kezel bizonyos egyéneket, a társadalom is jogot formálhat ugyanerre.

Ezeket a törvényeket el kell törölni. Olyan jogszabályok kellenek, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak a nemi identitás és szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetés ellen. Ahhoz, hogy az emberek leküzdjék gyűlöletüket, félelmüket, és elfogadják egymást olyannak, amilyenek, szükséges a széles körű oktatás is. Amikor vezetőkkel találkozom a világ különböző tájain, minden alkalommal felemelem a szavam a másságot érő egyenlőtlenség ellen. Sok vezető azt mondja, bárcsak tehetne többet, de a közvéleményre mutatnak mint a változás akadályára. Vallási és kulturális okokat említenek. Maximálisan tiszteletben tartom az ember hithez való jogát és azt, hogy aszerint élhessen, bármilyen valláshoz kötődjön is.

Ez is emberi jog. De az erőszakra és a kirekesztésre nincs bocsánat, soha. Megértem, hogy nehéz a közvélemény ellen kiállni. De csak azért, mert a többség elutasít bizonyos egyéneket, az állam nem tiporhatja azok alapvető jogait. A demokrácia több annál, mint a többség uralma. Vele jár, hogy megvédjük a sebezhető kisebbséget az ellenséges többségtől. A kormányoknak küzdeniük kell az előítélet ellen. Mindnyájunknak van feladata. Desmond Tutu mondta nemrég, hogy egy nagy szökőár milliónyi kis hullámból áll. Az idei emberi jogok napját ünnepelve tudatosítsuk újra az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának ígéretét, eredeti szellemiségét. A szerző az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára