Nagy dolgok vannak készülőben a Magyar Nemzeti Bankban. Matolcsy György bejelentette, hogy a jegybank vezetése lesz a kormányzati tervek első számú stratégiai partnere. Ez hozza el szerinte azt az igazi fordulatot, ami majd a gazdasági növekedéshez vezet.

A közlés fórumául egy hetilapot választott a miniszter, vagyis igazi fordulat ide, vagy oda, nem tartotta fontosnak, hogy a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt állva fejtse ki elképzeléseit. Nem, ő így, újsághasábokon keresztül szeret kapcsolatot tartani az irodáján kívüli világgal.

Az a szerep, amit Matolcsy György a jegybanknak szán, teljességgel ismeretlen a magyar hagyományban. A miniszter keze alá dolgozó emberek majd biztosan kihámozzák a nemzeti bankról szóló törvényből, hogy semmi újat, semmi váratlant nem akarnak az MNB-től, csak pontosan azt, amit a jogszabályok már jelenleg is megengednek számára.

Ennek ellenére nagyon is vészjóslóan hangzik az, hogy a Szabadság téri intézményt tekintené első számú stratégiai partnerének a kormány. A jegybanki függetlenség újraértelmezése természetesen nem tabu, nem tilos, de a miniszter újságcikkéből egy gyökeresen új MNB-szerepfelfogás következik, amit viszont csak úgy lehet megvalósítani, ha az alapokig visszabontják a monetáris politika rendszerét.

A mindenkori kormányoktól független jegybankok ugyanis éppen azért jöttek létre, hogy függetlenek legyenek a kormánytól. Ez a lényegük. És azért volt és van erre szükség, mert ennél jobb féket eddig nem találtak ki a politikusok költekezési vágyai miatt el-elszabaduló infláció ellen, továbbmenve: a bankrendszer feletti őrködésre is ez tűnt a legbiztosabb módszernek. Az új MNB mindezekkel a sarkalatos pontokkal szembekerülhet, ha valóban olyan alávetett szerepre lesz ítélve, mint amilyet Matolcsy említett cikke sugall.

Nyilvánvaló, hogy minden segítségre szüksége van a kormánynak ahhoz, hogy életet leheljen a teljesen lenullázott gazdaságba. Mégis, mint a felsőoktatási hallgatók röghöz kötése, úgy a központilag irányított kamatpolitika sem lehet képes arra, hogy a remélt eredményt hozza. A kormánynak inkább az a dolga, hogy kiszámítható, hosszú távra szóló gazdaságpolitikát folytasson, megteremtve a feltételeit annak, hogy a végzősöknek eszükbe se jusson külföldre távozni, s a pénzpiac levegőt, a működő tőke újra kedvet kapjon a letelepedéshez.

Ezzel teheti a legtöbbet egy ország vezetése. Nem pedig azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bankot besorolja a Coca-Cola és a Tesco közé, a Richter, meg néhány multi mellé, amely cégektől eddig nem tisztázott támogatást vár stratégiai partnerségi megállapodás köntösébe öltöztetve.