A keretszám ugyanis még a gázáremelésnél is rosszabb: volt, van és lesz. Hívhatják bárhogyan, alapulhat bármilyen számokon, valamilyen kerete mindig lesz annak, hogy a felsőoktatásba hány új diákot vesznek, vehetnek fel. Forgathatják a szót bárhogyan Orbán spin doktorai, a keret a rendszer lényegéhez tartozik – akár pontszámmal, akár az előadótermek légköbméterének hányadosával határozzák meg. Olyan felsőoktatás ugyanis nincs, ahol ne kellene előre tudni, hogy hány diákot vesznek fel egy-egy szakra.

Orbán megérezte, hogy ég a ház, de politikailag előbb akarta eloltani a tüzet, mint szakmailag, ezért a gyors, egyértelmű, könnyen érthető kommunikációra koncentrált. Azonnal le akarta hűteni a kedélyeket, de csapdába lépett. Hiába tett az eredeti elképzeléséhez képest nagy engedményt, hátrált vissza a kiinduló pozícióba, mégis azt mondják: kamuzott a kormány, amikor bejelentette a keretszámok eltörlését, hiszen a másik mondatával éppen ő határozta meg a keretet, amelyet ponthatárral vagy mással lebontanak konkrét számokra.

A Fidesz sokszor tudta már eladni a semmit valaminek, most viszont a valamit sikerült semminek. Valami pedig tényleg van – csak nem az igazi.