Ellenzékbe került a határon túli magyarok utolsó szervezete is, az RMDSZ, amely ráadásul valamennyi közül a legerősebb. A szövetség azért maradt ki a kormánykoalícióból – noha korábban a részvételéről írásos megállapodás született –, mert a nyáron a magyarok tömegesen bojkottálták a Traian Basescu leváltására kiírt referendumot. Ennek oka pedig, hogy a szavazás előtt egy nappal Tusnádfürdőn Orbán Viktor távolmaradásra szólította fel az erdélyi magyarokat. 

Ez azért esik nagy súllyal a latba, mert a Szociálliberális Unió (USL) a Basescuval való leszámolás üzenetével nyerte meg a választásokat és szerzett kétharmados többséget. A nyári referendum sikertelenségéért felelőssé tett magyarok kormányra emelése miatt valóságos tömeghisztéria alakult ki. (A románok nem akadnak fenn azon az apróságon, hogy az RMDSZ nem tartozik a nemzeti együttműködés rendszerébe; számukra Orbán Viktor ugyanolyan magyar, mint Markó Béla vagy Kelemen Hunor.)

A döfés a Fidesz erdélyi pártalapításainál is érzékenyebben érinti a romániai magyarok érdekvédelmét. Az RMDSZ-t nem ingatta meg a konkurencia, idén is átlépte a parlamenti bejutási küszöböt, csakhogy hiába van ott a törvényhozásban, ha az érdekérvényesítő képessége minimális. Márpedig ellenzékben az. De lehet, hogy ez is a cél. Most jöhet ugyanis az, amiről Tőkés Lászlóék évek óta ábrándoznak: az RMDSZ „paktumpolitikája” helyett a kívülről történő nyomásgyakorlás. Tőkésék szerint csakis azért nincs székely autonómia, mert az RMDSZ az elmúlt másfél évtizedben kisebb-nagyobb megszakításokkal kormányon volt. A szövetség „paktumpolitikáját” a Fidesz vezető politikusai is sokszor felemlegették.

Sajnos nincs ok azt feltételezni, hogy a magyar kormány kívülről legalább részben pótolni tudná az RMDSZ érdekérvényesítő erejét. A felvidéki magyaroknak is szükségük lenne a magyar kormányra, de eddig csak azt láttuk, hogy Orbán Viktor kedélyesen elbeszélget Robert Ficóval, a kényes kérdéseket pedig föl sem veti. A kormányból és két ciklus óta a pozsonyi parlamentből is kiszorult Magyar Közösség Pártja (MKP) arra kényszerül, hogy a karácsonyi ünnepek előtt a szlovák kormányfő keresztényi könyörületére apellálva kérje, hogy ne fosszanak meg további felvidéki magyarokat a szlovák állampolgárságuktól. Ugyanúgy a román kormány jóindulatára vannak bízva az erdélyi magyarok, ha az RMDSZ-nek nincs már befolyása arra, hogy például felszabdalják-e a magyarlakta térségeket a jövő év első felére meghirdetett alkotmánymódosítással. Az erőpolitika alternatívája a párbeszéd lenne, de az erdélyiek ebben sem igazán számíthatnak Orbánra, aki többször nagy ívben elkerülte román kollégáját.

A Fidesz egy olyan pillanatban gyengítette meg az erdélyi magyarság érdekképviseletét, amikor Bukarestben az új alkotmányról, a közigazgatás átszervezéséről és a magyarok által évtizedek óta várt regionalizálásról döntenek. Ezzel el kell számolnia Orbánnak, ha nem is önmaga, de az erdélyi magyarok előtt mindenképpen.