Felhívás szülőkhöz, oktatókhoz, nevelőkhöz

Felelősséggel tartozunk minden bátor fiatalért. Szerda este külső résztvevőként ott voltam nemzetünk legértékesebbjei, a jövőt jelentő fiatalok Margit hídon vonuló, emberi méltóságot sugárzó menetének szélén.

Megmutatták, hogy van eszközük sokszínű véleményük egyenes, tiszta, félreérthetetlen, mellébeszélés nélküli és főleg agressziótól mentes kifejezésére. A feléjük szálló megszólalásokra vidáman, párbeszédet kezdeményezve, lelkesen, köszönettel válaszoltak. Voltak türelmetlenek, akik autóikkal nem tudtak haladni. A részükről elhangzó ellenséges megjegyzéseken felülemelkedve fejezték ki a tüntetők az egybehangzó akaratukat:

„Szabad országot, szabad egyetemet!” „Gyertek velünk!”

Hatalmas erejüket láttam, mégis úgy gondolom, melléjük kell állnia mindegyikünknek, akik támogatni tudjuk, akarjuk őket. Őket, akik helyettünk is évek óta talán először merték spontán, előzetes megfontolásoktól és úgynevezett nagypolitikától mentes tömeges fellépést vállalva kinyilvánítani véleményüket a hatalom lépéseivel szemben. Ők kedvesen hívtak is minket: „anyák, nagymamák, apák, gyertek velünk!”

Ebben a törekvésükben lehet, hogy szükségük lehet az egyetemi oktatók, gimnáziumi tanáraik, nevelőik, sőt szüleik okos, szakmai, jogi, s egyéb tapasztalatokat feléjük nyújtó támogatására. Erre utalhat akár az is, hogy soraik között apákat és anyákat is láttam, együtt menetelve velük, sőt kisgyermeküket közöttük babakocsiban toló fiatal szülőket is.

A megfelelő támogatást nem a csitításukban, irányításukban, a helyettük való okoskodásban látom, hanem abban, hogy köszönetre méltó lelkesedésüket, tettre merészségüket megbecsülve és látva, segítsük jól irányzottá tenni az ő akaratukat. Ha helyesen értem őket, akkor az akaratuk valódi, civil akarat, ami ezáltal válik politikai pártok támogatásától mentes igazi, jó értelmű politikai akarattá.

Ha így cselekszünk, azt a bizalmat adjuk meg, amelynek birtokában a mi másokhoz való viszonyunk is termékenyebb lehetne.

Ez a mi felelősségünk, a többi az övék, amit úgy látom el- (is) vállaltak. Harmath Péter pszichológus, Budapest

 

 

A Borika-törvénytár

Persze nem fogom elfogyasztani, de Borika néha tényleg ennivaló. Tühtig, mondta volna a nagyanyám, ha pesti lánynak születik.

– Társasozzunk – rángatja az ingemet, és már hozza is a táblát. Örökmozgó vízöntő. Négyéves.

– Enyém a piros! – köti a lelkemre.

Nyúlok a dobókockáért.

– És mindig a lány kezd! – csak úgy csattan, ahogy a kezemre üt.

Négyest dob, nagy műgondjában, ahogy a bábut tolja előre a mezőkön, még a nyelve is előbújik. Én hatost.

– Nem ér! – visít Borika.

– Miért nem ér?

– Mert – veszi a nagy levegőt –, mert elsőnek nem lehet nagyobbat dobni, mint aki kezd, ezért akkor megint én dobok – hadarja.

– Ki mondja ezt?

– Ez egy SZABÁLY – jelenti ki, már vissza is tolta bábumat a startra. Dobunk, lépünk, Borika izgalmában a szőnyegen tekergőzik. Ha most hármast mutat a kocka, az a Pokol, vissza kell lépnie a kezdőmezőre. Hármas.

– Nem ér! – visít.

– Miért nem ér, Borika? Feltérdel, köténye aljába kapaszkodik, úgy mórikálja magát.

– Nem ér, mert… mert pénteken minden három megkettőződik! –olyan kerek a pofija a nagy mosolytól, mint a tahiti lányoké egy Gauguin-festményen.

– Akkor az én hármasaim is hatot érnek? – érdeklődöm.

– Nem – ingatja sajnálkozva a fejét –, azok nem, csak aki a játékmester, azéi.

– És mióta vagy te játékmester?

– Mindig az a játékmester, aki hamarabb le tud menni spárgába – hadarja, már csinálja is, kinyújtott zoknis lábára borul. A karja alól kukucskál rám, mit szólok hozzá.

– Ócska kis zsarnok vagy, Borika. Így nem játszom tovább.

– Akkor én nyertem! – sepri le a bábukat a pályáról. – Hámozol nekem narancsot, légyszi?

A szomszéd szobában átkapcsoltak a mesecsatornáról a híradóra.

– A választási regisztráció nem alkotmányellenes, hiszen maga az alaptörvény szabályozza – hallom a Szeretett Vezér hangját.

Nem megyek át. Innen is tudom, hogy Ovi nem kapaszkodik zakója aljába tahiti mosollyal, mikor ezt mondja. Nem mórikálja magát, komolyan gondolja. Negyvenkilenc éves. Minimum nagycsoportos.

Iván Péter

 

* A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.