Miklós Gábor: Közel-keleti ügy
Mivel a történet, aminek évfordulója közeleg, a Közel-Keleten játszódik, érthető módon kérdezik ilyenkor a médiában: mi is a helyzet ott most? Egyszerű a válasz: ugyanaz! 2012 éve sem volt nyugalmasabb a nemzetközi helyzet. A területet egy szuperhatalom ellenőrizte, sokféle vallás, nemzetiség és kultúra lakta be. Forradalmasak voltak az állapotok, sokféle szekta, felkelőcsoport, idegen ügynök és világvégevárás okozott gondot a megszállóknak.
Pedig őket egyedül a béke (Pax Romana) és az adóbevétel érdekelte. Ráadásul a bennszülöttek sokféle vallási és etnikai problémáját is maximális politikai korrektséggel kezelték. Egy bizonyos határig. Ennyit a múltról, aminek következményeit éljük. Sok nagyhatalom próbált már ott békét teremteni, de eddig valahogy nem ment nekik. Több tízezerre tehető azon újságcikkek száma, amelyek szerzői sóhajtva állapították meg: nincs béke az olajfák alatt! És egy darabig nem is lesz.
Az izraeliek és a palesztinai arabok/muzulmánok ellentétei csakis a jelenben oldhatók fel. Erre voltak jó kezdeményezések, békemegállapodások, útitervek. Mindenkinek érdeke, hogy e terveket fokozatosan megvalósítsák, csökkenjen a háborús feszültség. A múlt nem lehet sikeres hivatkozási alap semmihez. Európa (és benne Magyarország) érdeke, ha jót akar magának és az ottaniaknak csakis a közvetítés, a béketeremtés lehet. Akik etnikai tisztaságot, a múlt visszaállítását hirdetik, világháborút hirdetnek.
A mai helyzet fenntartása a megszállt területeken növeli a kétségbeesést, a kalandorságot a palesztin oldalon. Tért ad a profi fanatikusoknak. Pedig a totális győzelem nem lehetséges. Az ezt hirdető vallási fanatikusok népük pusztulásával játszanak. A mai izraeli jobboldal nyilvánvalóan nem gondolja komolyan, amit megegyezési készségről, a két állam, nép együttéléséről hirdet külföldön. Az izraeli baloldal feltehetően nem elég egységes, s nincs olyan meggyőző programja, személyisége, hogy a terrortól, az új holokauszttól tartó társadalmat maga mögé állítsa. Két megosztott nép áll egymással szemben. Ez újabb válságokkal, háborúkkal fenyegeti a térséget és a világot. A szíriai belháború, Irán és a külvilág ellentéte csak növeli ezeket a veszélyeket. Jeruzsálem és Palesztina csak ürügy a térség hatalmi harcaiban. Európába a muzulmán bevándorlók millióinak szociális, beilleszkedési problémái importálják a közelkeleti gyűlöleteket. Az itteni kormányok ezzel nem tudnak mit kezdeni. Egyaránt félnek a muzulmán dühtől és polgáraik bevándorlóellenes gyűlöletétől. Félnek dönteni. Magyarországon nincs civilizált vita erről a veszélyhelyzetről. Eltérítették. Eltérítették a neonyilasok, akik palesztinbarátnak hazudják magukat, miközben közönséges zsidógyűlölők. És eltérítették azok, akik Izrael kormányának bírálatát antiszemitizmusnak állítják be. A régi válságot nem itt fogják megoldani, de nem szükségszerű, hogy ez a magyar társadalmat is megossza.