Balog Zoltán miniszter ezt cifrázta tovább a diákvezetőkkel folytatott eredménytelen találkozó után, amikor azt mondta: a kormány meghallotta a diákok hangját, de azok vezetői még nem hallják ezt a hangot. Abban igaza van, hogy annál az asztalnál valaki nagyothall, csak azt nem veszi észre vagy vallja be, hogy ez éppenséggel a kormány. Amelyről eddig is tudtuk, hogy nem erőssége meghallani és megérteni a kritikát. Annyira, hogy ezt már inkább lehetett teljes süketségnek minősíteni, mint nagyothallásnak. Kiderült azonban, hogy azt már Orbán Viktor is meghallja, ha a „föld dübörög”. Ha a békés, de elszánt diákok a Parlament lépcsőjére hágnak. Orbán és kormánya láthatóan megijedt, és kapkodva keresi a megoldást, amikor egy eddig biztosan a sajátjának hitt fegyverrel, a tömegtiltakozással találja magát szembe. A diákság és az oktatók a szeme előtt találják meg a közös hangot és érzik meg erejüket, miközben ő csak bénázik, és csodálkozik, hogy „ezeknek” miért nem elég az, ha olyan engedményeket tesz, mint eddig senki másnak. Már majdnem elment a falig, ez sem elég?

Nem bizony, mert a diákok, a tanárok, a rektorok már nem a falig akarják tolni. A tét számukra maga a fal. Azt akarják, hogy ezt az egész Mekk Elek-építményt rombolják le, és velük együtt kezdjenek építeni egy lakhatót.

Orbán az új magyar berendezkedést a darázshoz hasonlította, amelynek „kicsi a szárnya, nagy a potroha, és idétlenül néz ki”, de jövőre szerinte mégis repülni fog. Ez a darázs nem repül! – kiabálják most a fülébe, egyelőre csak a diákok. Ez az, amit valójában meg kellene hallania. A szerk.