Az egyik fontos tényező a polgári perrel szinkronúszásban lévő büntetőeljárás, amelyben a nyomozóhatóság Gyurcsány Ferencet hat személy mellett meggyanúsította és nem volt kizárt, hogy a gyanúsítások elérnek Bajnai Gordonig. Két voltminiszterelnököt egyszerre tudtommal még nem állítottak Magyarországon bíróság elé, de a nyomozóhatóságok végül is nem éltek ezzel a történelmi lehetőséggel. A másik tényező a Világbank melletti washingtoni választott bíróság, amely előtt az amerikai befektetők egy beruházásvédelmi nemzetközi egyezmény alapján több 10 milliárd forintot követelnek a magyar államtól. A koncessziós szerződésnek a csereszerződés következtében történő felmondásával a 300 milliárd forintos tőkebefektetés helyett örülhetünk, ha nem kell a költségvetésnek a nyomozóhatóság által vélelmezett értékkülönbözet több tízszeresét fizetnie.

A tavalyi cikkemet követő 11 hónapban három bíróság találta jogszabályba ütközőnek a csereszerződést, amelytől még az első ítéletet megelőzően, Joáv Blum érdekmúlásra tekintettel bejelentette az elállását, így ha más okból is, mint a magyar állam (kormány), de ugyanazt kérte, amiért beperelték: a csereszerződés előtti állapot helyreállítását. Normális esetben, ha a felek ugyanazt akarják, akkor a perek véget szoktak érni, itt azonban az ellenkezője történt. Kiderült, hogy a per csak eszköz az államérdek képviselőinek.

A három bíróság ezek után három különböző, helyenként egymást is kizáró indoklásra alapozta ugyanazt az ítéletet. Az első, a Fejér Megyei Bíróság szerint, a négyből az egyik döntéshozó vagyontanácsi tag igazából nem közútfejlesztéshez akarhatta a cserét, hanem turisztikai (kaszinó) beruházáshoz, ami akkor még a bíróság szerint nem volt közérdek, és mivel az állami földek 1/7-e földalapos termőföld, amelyeket csak közérdekből lehet cserélni, különben csak versenyeztetéssel lehet értékesíteni, így „akarati hibára” ill. „gondolatbűnre” tekintettel semmissé nyilvánította a szerződést. A bírósági ítéletek visszatérő hibája, hogy átvéve a nyomozóhatóságok gondolkodását, kizárólag értékesítésnek tekintik a cserét. A másodfokú Fővárosi Ítélőtábla szerint eleve nem lehetett volna értékesíteni a sukorói területeket, mert védettek voltak és emellett még jogszabályt is kerülgettünk. Az ítélőtábla emellett egy hónappal a vádemelés előtt kigyomlálta az elsőfokú ítéletből Gyurcsány Ferenc felelősségét kizáró rendelkezéseket, „mint az ügyben jelentőséggel nem bíró körülményeket”. Ezenkívül nemcsak átvette a nyomozóhatóság gondolkodásmódját a jogszabály kerülgetéssel, hanem egyfajta „árnyékvádiratot” is fontosnak tartott felépíteni, amiben az sem okozott problémát, hogy korábban ugyanez a bírói tanács fosztotta meg az egyik jogi érdekei miatt leginkább érintett személyt attól, hogy álláspontját a perben kifejthesse. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete behozta a korábbi tippmixes cikkem tippjét, örömet okozott a nyomozóhatóságoknak, és azzal a nem csekély problémával járt, hogy a washingtoni választott bírósági eljárásnál szinte reménytelenné tette a magyar állam helyzetét, ugyanis elismerte, hogy a képviseletében eljáró személyek miatt esett kútba a beruházás. E személyek nem a jelenleg vezető kormányzati tisztséget betöltő, korábban pártpolitikai érdekből támadásokat vezető személyek, hanem hozzám hasonló hivatalnokok, akik egyáltalán szerződést mertek kötni az amerikai imperializmus lakájaként „Gyöngyösi listára” érett befektetőkkel. (l. Gyöngyösi képviselő magyarázatát a listázásra Sukoróval, mint a zsidóveszély bizonyítékával MTV, Hír TV, november 28.) A másik problémája a jogerős ítéletnek, hogy egyrészt teljesen ellentétes mind az elsőfokú, mind a későbbi kúriai ítélettel, ugyanis, ha igaz lenne, hogy ezek a területek természetvédelmi okból védettek, akkor eleve nem lehetnének a versenyeztetés törvényi szükségességére hivatkozott földalapos területek, ugyanis a földalapos területek nem lehetnek védettek.

A Kúria erre azzal a megoldással állt elő, hogy eleve jogszabályba ütközik a szerződés, mert a megszerzendő területre az Állami Számvevőszéknek az MNV Zrt. által már 2009-ben vitatott jelentése alapján gazdaságilag nem volt szükség. Ezzel az a probléma, hogy nem a bíróság feladata az állam gazdasági szükségleteit megítélni, hanem a szerződés megkötésekor a magyar állam képviseletében eljáró MNV Zrt-é. A jogkérdés megítélése gazdasági szempontokból még az ÁSZ-ra történő hivatkozással sem szerencsés, arról nem is beszélve, hogy esetleg bizonyos jogtörténeti ismeretekkel rendelkező bűnözők párhuzamot sugalmazhatnak fel az ÁSZ egyik elődjének, az Állami Ellenőrzési Központnak 65 évvel ezelőtti szerepével a politikai perekben (l. Standard, MAORT-perek).

A fenti ítéletek mindenkire kötelezőek, így kívánja a jogbiztonság. De ez nem jelenti azt, hogy kritikával ne lehetne élni velük kapcsolatban. A „jogbiztonsághoz” azonban az is hozzátartozik, hogy pont erre a perre tekintettel változtatták meg menetközben hátrányosan a perben való beavatkozás törvényi feltételeit, nehogy véletlenül a bíróságot megzavarja a II. Orbán kormány előtti időkből származó állami szakmai álláspont megismerése.

Végezetül a címben használt „balítéletet” kifejezést nem „baloldali”, hanem az értelmező kézi szótár szerinti „baljós” értelemben használtam, az igazság és az államérdek viszonya ill. sorrendje, pedig a demokrácia vagy diktatúra egyik vízválasztója.

Császy Zsolt II. rendű vádlott

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.