Ha egy pályázat kimenetele eleve annyira lefutott, mint a Nemzeti Színház vezetőjéé, akkor legalább az elbírálásban és az eredmény indoklásában lehetne némi eleganciát tanúsítani. Éppen azért, mert nincs valódi tétje a dolognak, nem befolyásolja a végeredményt, lenne idő csiszolgatni a stílust. Ha akarná valaki. De nem akarja – vagy nem meri. Alföldi Róbert nem tette meg azt a szívességet a kulturális kormányzatnak, hogy nem indul újra a posztért. Érdemi indoklásra és színvallásra kényszerítette ezzel a bírálókat és a kinevezőt.

Nézzük, mire jutottak. A miniszteri közleményt érdemes szó szerint idézni:

1. „A Vidnyánszkyt támogató bizottsági tagi vélemények szerint a Nemzeti Színház nem pusztán színház, hanem olyan intézmény, amelynek nemzeti értékeket kell képviselnie, közvetítenie. Ennek markáns megjelenése a benyújtott pályázatok alapján egyértelműen Vidnyánszky Attilától várható.”

2. „A közönség az elmúlt öt évben megismerhette az Alföldi Róbert által elképzelt, kialakított színházat, ezt követően lehetőséget kell biztosítani más tehetséges jelölteknek is arra, hogy megvalósíthassák elképzeléseiket.”

Összefoglaljuk rövidebben:

Alföldi nem képviseli eléggé a nemzeti értékeket, egyébként pedig hagyjon végre másokat is igazgatni. E veretes indokok után nincs miért csodálkozni a négy bátor tartózkodón, aki arra sem volt képes, hogy igennel vagy nemmel szavazzon Alföldiről.

Vidnyánszkyt meg még azzal is jobban megbecsülték volna, ha egy „csak”-kal indokolják a kinevezését. Akkor legalább okkal érhetné őket meglepetésként, ha az új igazgató nem olyan „nemzetit” csinál majd, amilyenre ők gondoltak.