Adott egy jobboldali, nacionalista párt, amelyet arra figyelmeztetnek: ne éljen vissza most szerzett méretes parlamenti többségével, mert a jókora siker sem jelenthet biankó csekket. Hol is? Ezúttal Budapesttől jó messzire bökjünk rá a földgömbre: Japánban tartottak alsóházi választásokat vasárnap. Három év szünet után térhet vissza a hatalomba a csak nevében Liberális Demokrata Párt, amely hatvan éven keresztül uralta a szigetország politikai rendszerét.

Japánban, bár forgóajtón át jönnek-mennek a kormányfők, kivételes, hogy ismét a nacionalista Abe Sinzo irányíthat majd. Ő 2007-ben részben egészségügyi okokból távozott, de ez csak álca volt egyetlen, de rémes és korrupciós ügyekkel övezett miniszterelnöki éve után, amelyet pártja súlyos veresége követett a felsőházi választásokon. Most viszont Noda Josihiko Demokrata Pártja bukott nagyot: részben válságkezelési teljesítményéért büntették a választók.

A japán jobboldal újjáéledése, amelyet Abe sikerén túl az ultranacionalista Japán Restaurációs Pártja jó szereplése is jelez, nem éppen vicc a csendes-óceáni térség jelenlegi feszült biztonságpolitikai helyzetében.

A régióban a világ három vezető gazdaságát képviselő nagypályás, az USA, Kína és Japán feszül egymásnak (mármint az első és az utolsó a középsőnek); csak mellettük számít az amúgy korántsem jelentéktelen Koreai-félsziget és Délkelet-Ázsia kisebb szereplőnek. Olyan térség ez, amelyben a minapi, észak-koreai műholdfelbocsátás (gyanakvóbb értelmezésben: annak álcázott rakétateszt) rezgéseket váltott ki a japán és a dél-koreai kampányban (utóbbi ország holnap választ elnököt), Kína pedig már csak azért is óva intette a KNDK-t, mert kardcsörtetése a japán jobboldal malmára hajthatta a vizet.

A Távol-Keletnek nincsen NATO-ja, és nincsenek bejáratott mechanizmusai a biztonságpolitikai feszültség levezetésére. Mint az elmúlt hónapok fejleményeiből láthattuk, évszázados történelmi sebeket tépnek fel lakatlan szigeteket, szirteket érintő viták, katonai manőverek vagy éppen politikusok látogatásai egy szentélyben, amely háborús bűnösöknek is emléket állít. Tömegek vonulnak az utcára, kínaiak tartanak be a japán autógyáraknak.

Japán, a világ utolsó császársága, oktrojált alkotmányából fakadóan pacifista ország a világháború vége óta. A választásokon felerősödtek az ennek felülvizsgálatát, történelmi revíziót sürgető hangok, és Abének szövetségesei lehetnek. A vadonatúj, de máris harmadik (és csaknem második) erővé vált Restaurációs Párt vezetése is mutatja, milyen választói közegre apellál a revízió.

Isihara Sintaro nyolcvanéves radikális, aki hosszú idő után köszönt le Tokió kormányzói posztjáról. Jobbkeze, Hasimoto Toru pedig Oszaka fiatal polgármestere, aki kétségbe vonja például a koreai szexrabszolgák alkalmazását a második világháborúban. Annak a nemzedéknek a képviselője, amely már tesz a bűnök kiváltotta szégyenre. Japán ugyan földrajzilag nagyon messze van tőlünk, de a jelek szerint nem történelmi mintázatában.