Most, hogy a Magyar Nemzet által kilistázott diákvezetőkről kiderült, hogy valamennyien Heller Ágnesbe ojtott potenciális IMF-ügynökök, akiknek nincsen más vágyuk, mint önnön hazájukra rontani, gyengítve ezáltal szeretett kormányunk külső és belső megítélését, egyebekben pedig lusta disznók, akik nem átallanak hosszú éveket a felsőoktatásban tölteni csak azért, hogy az állam emlőjén csüngve rabolják le szorgos polgárságunkat, mely pár éve harsányan, egyértelműen és büszkén mondott nemet a tandíjra a Fidesz sugallatára, vessünk talán egy pillantást a romkocsmák félhomályának mélyére: oda, ahol Orbán Viktor miniszterelnök közelebbről meg nem határozott státuszú, de a Fidelitashoz tartozó diákokkal összeülve addig merengett a felsőoktatás jövőjén, hogy pikpakk, kiötlötték a megoldást.

Így aztán a nappali fénybe kikászálódva a kormányfő azt mondta, itt bizony nem lesznek se keretszámok, se tandíj, s azok, akik 240 pont fölött teljesítenek, ingyen kerülhetnek a felsőoktatásba.

Miután első meglepetésünkben leestünk a székről, és túltettük magunkat azon a nem elhanyagolható problémán, hogy a miniszterelnök vajon mit is gondolhat a szíve mélyén arról a diákságról, amellyel úgy találkozik, hogy ahhoz autentikus helyszínnek vél egy romkocsmát, holott e műintézményről korábban meglehetősen megvetően nyilatkozott, egy pillanatra fogódzzunk meg: se tandíj, se keretszámok. Mindenki érti, ugye?

Naná! Érti az összes képviselő, aki tegnap oly kukán üldögélt a Fidesz-frakcióban, hogy eszébe sem jutott a főnöktől megkérdezni: tessék mondani, hogy is van ez? Nyilván a fogfájással küszködő Orbán Viktort kímélték, szegényt vasárnap műtötték, aki aztán a foga miatt föl sem szólalt a parlamentben, de a frakciót azért kutya kötelességének érezte tájékoztatni, gyökér ide vagy oda, ez ám a legény.

Ha valaki így sem értette volna, annak Balog Zoltán és nyomában Hoffmann Rózsa készséggel magyarázta el a helyzetet: végre a helyükre kerültek a dolgok. Orbán Viktor megvilágította, hogy itt soha szó sem volt részösztöndíjról, soha senki nem mondta, hogy a tanulás nem alanyi jog, minden ellenkező híresztelés félreértésen vagy aljas kiszivárogtatáson alapul, és amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy a felsőoktatásnak önfenntartónak kell lennie, akkor azt úgy értette, hogy a tanulás csak akkor lehet önfenntartó, ha nem önfenntartó, tehát ha az állam nem járul hozzá, viszont mindenkinek ingyenessé teszi. Ugyanakkor nem lesz részösztöndíj, de azért megteremtik a részösztöndíj lehetőségét, biztos, ami biztos, hátha mégis lesz, de azért biztosan nem lesz, csak Matolcsy György számol vele. Világos, nem?

De ha valaki még ennek ellenére sem értené, hogy valójában mi folyik itt, akkor annak ajánljuk figyelmébe a Fidesz élő lelkiismeretének, Kövér Lászlónak a szavait, aki vasárnap azt mondta, hogy senkit nem érhetett meglepetésként, ami történt, világosan következik a kormány politikájából, csak épp a kabinet nem igazán készítette elő a „politikai talajt” a felsőoktatás átalakításához.

Ebből az következik, hogy szakmailag viszont minden a lehető legjobban elő volt készítve, így aztán senki számára nem lehet kétséges, hogy a múlt heti állapottal szemben most, amikor a miniszterelnöknek fáj a foga, épp nincsenek keretszámok és épp ingyen jár a felsőoktatás, és van ponthatár, de ez nem az a határ, hanem egy másik. Őrület ez, de legalább nincs benne rendszer. Vagy van. De akkor ennek olyan nagyon ne örüljünk.

Orbán Viktor és Semjén Zsolt a 2012-es parlamenti szezon utolsó ülésnapján